Mézeskalács reformosan

Nem nagyon reformosan, csak kicsit.
Csak annyira, amenyire a minőséget egyáltalán nem befolyásolja a felhasznált teljes kiőrlésű liszt. Ugyanis merem állítani, hogy ilyen mennyiségben észre sem lehet venni! Ugyanakkor a mézeseknél a rozsliszt, még a fehér is, egyenesen csodát művel: sokkal lazább és puhább lesz tőle a mézeskalács, a puszedli.
Ja, és a lényeg: úgy tudom, hogy ez kémiai szempontból szinte lehetetlen, de ez a mézes valóban azonnal puha!!! Nem kell sem 1, sem 2 nap-valóban azonnal fogyasztható!
Hogy miért: nem tudom, de bevált -10 éve ezt sütöm az azt megelőző sok kudarc után...
Maradok is ennél, bár egy kísérletet még Kiskukta mézesével is teszek idén, erről majd a napokban, később...


Mézeskalács reformosan

-20 dkg méz
-15 dkg barnacukor
-5 dkg vaj
-4 tojás
-10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
-15 dkg fehér rozsliszt
-15 dkg simaliszt+ 3-4 ek.
-1 tk. fahéj, 1kk.szegfűszeg vagy ezek helyett mézeskalácsfűszer
-2 púpozott kk. szódabikarbóna
-csipet só

A díszítéshez:
-1 tojásfehérje + 15-20 dkg átszitált porcukor
vagy
-magok, szórócukor, zselé, csoki, stb.

Előző este teszem meg az előkészületeket: a mézet, a cukorral és a vajjal felolvasztom, kihűtöm.
Egyenként belekeverem a tojásokat.
Egy mélyebb tálban folytatom - a mézes masszához sorban adom hozzá a liszteket a szódabikarbónával és a fűszerekkel. Egy lágy, fakanállal keverhető masszát kapunk, nem kell megijedni.Legalább egy éjszakát altatom a tésztát, de ha több, az sem ártott meg neki még sosem.

Másnap előkészítek egy alaposan belisztezett deszkát, erre borítom a még mindig elég lágy tésztát. Hozzáadok még ekkor kb. 3-4 púpozott evőkanálnyi simalisztet, látszik majd, mennyi az a mennyiség, amivel a tészta gyúrható-nyújtható, de azért még puha állagú lesz.
Kb. 3-4 mm vastagra nyújtom és karácsonyi formákkal kiszaggatom.
Eközben már elő is melegítem a sütőt, mert ha ügyesek vagyunk a szaggatás és sütés mehet párhuzamosan is. A sütőpapír ebben az esetben is jó szolgálatot tesz.
Nálam légkeverésen ment a sütő, a mézesek viszonylag vékonyak voltak ( bár a szódabikarbónától szépen dagad!!), nagyon gyorsan megsült. Én 7 percnél tovább nem is sütöttem, mert ha megbarnul, akkor kiszárad és tényleg nagyon kemény lesz..... (Gyengébb sütőben sem kell 12 percnél több!)


A szódabikarbónáról pár szót: lehet kevesebbet is használni, ekkor laposabbak, de könnyebben díszíhetőek lesznek a sütik, ám a megfelelő mennyiség garantálja a kellő puhaságot!

Mikor kihűlt, tetszés szerint díszíthető.
Amennyiben nem cifrázom, sütés előtt egész tojással átkenem-fényesebb lesz. Ha díszítjük, akkor ez felesleges.
Háááát, az írókázás láthatóan nem az erősségem:)) Egyrész zacskóval dolgoztam, nincs írókám. Másrészt sem nagyon ügyes, sem gyakorlott nem vagyok...Azonban mivel nem igazán szeretjük a cukrot a fogunk alatt, ezért csak elenyésző mennyiség került megrajzolásra.
A fenti adagból 100 db körül lesz , ez persze a vastagságtól is függ.
Hónapokig eláll fémdobozban, légmentesen lezárva, hűvös helyen.

Édes körtébe fészkelt sokmagos csirke

Látható az utóbbi receptekből, hogy mióta elkapott a "karácsonyi hajtás" nevezetű láz, azóta kifejezetten hétköznapokra szóló, egyszerűbb ételek nem annyira sorakoznak itt. Pedig ezeket esszük jobbára, sok főzeléket, olaszos tésztát, rizottókat. Többnyire olyat, ami már szerepelt. A hétvégék kivételek, olyankor igyekszem valami újjal előállni.
Ez is ilyen, nem az a megszokott, de valójában egyszerű hozzávalókból könnyedén elkészíthető finom ebéd.
Mondhatják sokan, megint csirke...Igen, de a gyerekek a szárnyasokat részesít előnyben, nehéz velük a vörös húsokat elfogadtatni továbbra is.
Szóval csirkeétel ez, de lehet akár pulykából is, akkor aztán el tudom képzelni a karácsonyi menüben. Akár meleg előételként, akár főfogásként is-már ha a család kedveli a hús-gyümölcs utánozhatatlan duóját.

Édes körtébe fészkelt sokmagos csirke

- 40 dkg csirkemellfilé
- 2 ek. olívaolaj
- ízlés szerint fenyőmag, mandula, szezámmag, napraforgómag, tökmag
- 1 evőkanál méz
- 4 db körte
- ízlés szerint só
- 15 dkg trappista sajt

A csirkemellet apró kockákra vágtam.
Egy serpenyőben a felforrósított olívaolajon kicsit megpirítottam a magokat,
rátettem a mézet, azután hozzáadtam a csirkemellkockákat. Megsóztam, és nagy lángon hirtelen megpirítottam. Aki gondolja, maradhat a sűrű kevergetásek mellett az egyszerű pirításnál, de pár perces párolás sem árthat.
Eközben a körtéket félbevágtam, talpat alakítottam ki rajtuk, a belsejét karalábévájóval kiszedtem ( ezt későbbi felhasználásra kis citromlével meglocsolva félretettem), majd a gyümölcsöt egy tepsibe sorakoztattam.


A tűzálló tálat olajjal vékonyan átkentem.
A pirított magvas csirkehúst összekevertem a megreszelt sajttal, és a tölteléket a körtékbe kanalaztam. Mellé pakoltam a maradék körtegömböket és azt a húst, ami nem fért a gyümölcsbe.
180 fokon, vagy légkeverésnél 170-en – szép pirosra sütöttem néhány perc alatt.

Előételként fogyasztva nem kíván köretet, mert az maga a körte. Ha gazdagabban kínáljuk főfogásként, akkor én citromos-mazsolás rizst tálalnék mellé.....
Aö ötlet innen származik.

Nürnbergi mézeskalács - Lebkuchen

Az idei adventi időszak eddigi Nr. 1-ja!!!
Még sosem sütöttem, de Ancsika bíztatott, hogy ezt nem hagyhatom ki. Tökéletesen igaza volt...A családomat teljesen elvarázsolta!

Van azonban ebből fakadóan egy nagy problámám....
Kíváncsi is volnék, ti hogy oldjátok ezt meg....Konkrétan: egyszerűen nem tudom abban a tempóban gyártani a karácsonyi sütiket, hogy jelentős mértékben ne csappanjon meg a mennyisége. Félő, hogy szentestére elmondhatom, hogy a sütisdobozok nyomokban süteményt is tartalmaznak:)

No de térjünk vissza a nürnbergi mézeskalácshoz....
Megtévesztő az elnevezés, hiszen ez a tipikusan német adventi finomság nem tartalmaz mézet. Mézet nem, ellenben csupa ínyencséget igen: ez kérem egy meglehetősen ütős édesség, liszt nélkül, ahogy majd a receptből kitűnik.
Mindenképp javaslom megkóstolni, nehéz leszokni róla...
Ancsika receptje itt található csodaszép fotóval együtt, de azért leírom, mindenképpen meg kell örökíteni!

Nürnbergi mézeskalács-Lebkuchen

-5 tojás
-500 g cukor
-250 g darált mandula
-250 g darált mogyoró
-100 g cukrozott citromhéj
-100 g cukrozott nanarncshéj
-1/2 citrom reszelt héja 1 cs. mézeskalács füszerkeverék
-nagy kerek ostyalap (70mm)

A továbbiakban is nagyjából Ancsi leírását idézem, szinte ugyanígy készítettem.
Minden hozzávalót össze kell keverni, ráhalmozni a kerek ostyalapokra és 175°-ra előmelegített sütőben 25 percig sütni. Mivel nálam az ostyalapok 50 mm-esek voltak, így a sütik is kisebbek, ezeknek elég volt 15 perc is!
Vigyázni kell, hogy ne száradjon ki, mert akkor kemény lesz. Többször a sütőbe kell kukkantani és amint kezd a teteje színt kapni azonnal ki kell venni. Ha kézzel megnyomjuk a tetejét, viszonylag puhának kell lennie.
Teljesen hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint a tetejét bevonhatjuk csokoládéval, de maradhat meztelen is.


Amint látható, az elkészítése jóval egyszerűbb, mint a hagyományos mézeskalácsé, az összekeverés után már csak az ostyákra kanalazás van hátra, szóval gyorsan megy valóban. Az íze pedig.....csupa mogyoró, mandula, citrusok és karácsonyi fűszerek....
Egyszóval: isteni!!!!
Szokás szerint készítettem egy db-bal próbasütést...Jól tettem, mert valószínű nagyon nagyok voltak a tojások, így még 2 ek. szilárd anyag szükséges volt ahhoz, hogy ne folyjon le a süti az ostyáról, dehát a tojások nagysága minden süteménynél meghatározó.

Elhárult az akadály, vagyis pakkot kaptam!!!

Múlt héten ajánlott nekem Ancsi egy szenzációs süteményt, ami szerinte kihagyhatatlan. Persze hittem neki, hiszen süteményben (is) káprázatosakat alkot, így megpróbálkoztam Ausztriában a szükséges hozzávalók beszerzésével. Sikertelenül.
Bár a Butterschmalz nem volt ismeretlen, de " arrak" aromát nem kaptam, mégcsak nem is hallottak róla. Megvigasztaltam magam, hogy nem a világ, sütök majd mást...
Erre ma délelőtt majdhogynem a postás ébresztett, és mit gondoltok, mi volt a csomagban, na mi????
Hát ez....

Na, épp az aroma felirata olvashatatlan, higgyétek el, arrak van ráírva valóban....

Sokat utazott, rekorder sütemény lesz belőle, ha azt nézzük, hogy a pótolhatatlan hozzávalóknak hány km-t kellett megtenni....
Úgyhogy most már senki nem menekül, bizony a napokban nálam is el fog készülni a Butterplatzchen, ez a jellegzetesen aromájú, finom karácsonyi sütemény.....( Bocs, de nincs a billentyűzetemen umlaut.....)

Nagyon köszönöm, Ancsika!!!!!

Szegény karácsonyi kaktuszom se maradjon le a megörökítésről....

Megérdemli, telis tele van még bimbókkal.....

Ananászos pulyka római tálban

Kezdem azzal, hogy a római tálam eltörött-így nem abban sütöttem, de tűzállóban is működik a recept. Ideálisnak tűnt már első olvasatra, mert már le sem merem írni, de ez is egy sietős napon készült-nálam csupa olyan van:)))
Így utólag belegondolva akár karácsonyra is illik a menübe a pulyka miatt, a különleges fűszerezése okán, az ananásszal pedig sokak kedvence lehet ez az étel.
Több fotót most inkább nem teszek fel, mert azon melegében meg is ettük és bevallom, tálaláskor egy kicsit szétcsúsztak a rétegek, ami azonban az ízélményen cseppet sem rontott.


Ananászos pulykamell római tálban

- 70 dkg pulykamellfilé
- 1 doboz ananászkonzerv
- 15-20 dkg trappista sajt
- 20-25 dkg bacon
- 2 fej vöröshagyma (nálam kimaradt)
- 4 gerezd fokhagyma
- 3-4 ek. olaj
- 1 kávéskanál só
- 1 kávéskanál feketebors
- 1 kávéskanál currypor
- 1 kávéskanál szegfűszeg
- 1 kávéskanál mustár
- 2 dl tejszín
- 1 dl tejföl
- 1 dl ananászbefőttlé ( opcionális)

Az apróra zúzott fokhagymát, a mustárt, a sót, a borsot, a curryt, a szegfűszeget az olajban jól elkeverem. Megforgatom benne a felszeletelt pulykamellek mindkét oldalát.
Római tál aljára, vagy mint nálam, egy sima tűzálló tálba egy sorban elhelyezem a hús felét. Erre kellene tenni az egyik fej karikára vágott vöröshagymát szépen elosztva - nálam kimaradt, valahogy nem kívántam hagymát az ananászhoz, de ez ízlés kérdése.
Most következik a bacon, amellyel megrakom a tetejét úgy, hogy a vékonyra szelt szalonna eltakarja az egészet. Majd ismét pulykamellet és ananászbefőttet, karikára vágott vöröshagymát (kihagyva) és szalonnát rétegezek.
(Ha maradna a pácléből, az utolsó sor húsra locsolom.)
A tejszínt és a tejfölt 1 dl ananászlével jól kikeverem, és ráöntöm a tetejére. ( Az ananászlé nálam nem játszott, jól gondoltam, enélkül is maradt lé még az ételen-nem hiányzott....)
Egyenletesen meghintem reszelt sajttal.
A tálat lefedem, és közepes lángon puhára párolom. A sajt ropogósra sül, ínyencek a trappista helyett füstölt Karaván sajtot is használhatnak.
Bármilyen burgonyaköret illik hozzá.
Valószínű, ha római tálat használtam volna, abba "belefért" volna az ananászlé is, így azonban sok lett volna a folyadék.
A fűszerezés elég pikáns, nekünk ízlett, de ha valaki túl soknak tartja, akkor kedvére elhagyhat vagy hozzátehet természetesen.
A recept csirkére íródott eredendően, szerintem egyformán finom ezzel is, azzal is.
Itt találtam.

Bár még nincs karácsony, de a hangulat kedvéért....

Tükör önmagunknak.....

Niki és Orsi küldte nekem a kérdést: megmutatnám-e a legcikibbnek tartott fotóimat ill. mellettük a ma már nem annyira vállalható bejegyzés-szövegeket.
Meg én, miért is ne???
Mellékelve hozzájuk, hogy mikor elindítottam ( utólag alaptalanul nagy bátorsággal ) ezt a blogot, nem kicsit nem tudtam fotózni, hanem szó szerint egyáltalán nem. Ez aztán meg is látszik.....

Ha egy szóval akarom jellemezni: borzalmasak. Ez az igazság....

Nem állítom 11 hónap után sem, hogy most már tudok fényképezni. Most sem tudok, csak kísérletezem, próbálkozom. Nagy gátat jelent számomra, mint sok másnak is valószínű, az időhiány. Bele kellene magam ásni a fotózás rejtelmeibe-minimum egy szakkönyv elolvasásának erejéig. Az, hogy vacak a gépem, az nem lehet kifogás - vannak sokan, akik egyszerű kis masinákkal is kiváló fotókat produkálnak.
Szóval szerény véleményem szerint itt a sorrend nem feltétlenül a profi fényképezőgép megvásárlása, majd a tanulás, hanem fordítva: az ruházzon be ilyesmire, aki már az egyszerűbb géppel is mások számára élvezhető, esztétikus képeket produkál....

Néha jó, ha az ember tükröt tart magának. Nem ferdét, csak őszintét.
Nem árt, ha tisztában van az ember saját gyengeségeivel.
Persze nem szabad abba a hibába esni, hogy a profi fotósokhoz hasonlítjuk magunkat, mert ez azzal jár, hogy már ma töröljük is a blogunkat:)))
Azonban az csakis hasznos lehet, sőt, szükséges is, ha figyeljük azokat, akiket érdemes (sokan vannak szerencsére), nagyon sokat tanulhatunk belőle.
Biztos vagyok benne, hogy a gyakorlottabbaktól kérdezni, ezzel beismerve hiányosságainkat-sosem szégyen. Bár ezzel együtt sem valószínű, hogy valaha is utolérjük őket, de nem is ez a fontos, nem ez a cél...
Mindenkinek magának kell tudnia, éreznie, hogy napról napra, évről évre halad valami felé, fejlődést produkál abban, amit csinál.
Ez kell, hogy legyen a mozgatórugó, enélkül semmivel nem érdemes foglalkozni. De ez az én személyes véleményem, ezzel sem muszáj egyetérteni...
Ciki-szöveget nem mellékelek, szerintem elég, ha "visszalapoztok" a blogom legelejére....

Végül, hogy valamennyire a fotózásos-komplexusaim oldjam:D, azt is megmutatom, pillanatnyilag melyik a 2 kedvencem, amin persze még mindig lehet találni bőven kifogást...Én azért ezeket most szeretem...

Olyanoknak gurítom a labdát tovább, akik önként vállalták ezt az önvizsgálatot: a három bátor blogger Szepyke , Chef Viki és Max....
Természetesen bárkitől, aki kedvet érez visszanézni a múltba, kíváncsian várom a választ a tükör-kérdésre!!

Karácsonyra: drezdai stollen kalács helyett-stollen golyók

Ezt a hagyományos német karácsonyi kalácsot, a drezdai stollent vagy stollnit-ki hogy nevezi - minden évben meg szoktam sütni. Jó előre elkészíthető, mert a hetek elteltével fóliába csomagolva és hűvös helyen tárolva csak finomabb lesz!!
Tavaly még ilyenkor nem blogoltam, nem fotóztam, így az eddigiekről nincs kép.
Az idén ráadásul egy merész újításba fogtam-így a stollen most kalácsból pár falatnyi golyókká avanzsált.
Az ötletet az adta, hogy a kedvenc pékségünkben már tavaly karácsony előtt is megjelent ez az új, szokatlan forma, rögtön meggyőzve róla, hogy igen, ez így is nagyon finom!!
Új receptet konkrétan erre sehol nem találtam- így az összetétel maradt az eredeti. A sok hozzávaló senkit ne ijesszen el- ez így lesz finom!!
A kalács "extra tartalmát", vagyis a szárított gyümölcsök-magok-marcipán arányát kedvünkre és ízlésünk szerint változtathatjuk, a lényeg, az össztömeg változatlan legyen.


Drezdai stollen golyók ( vagy kalács)


I.
-1 dl langyos tej
-1 kk. porcukor
-5 dkg élesztő
-kevés liszt

II.
-1,5 dl langyos tej
-1 egész tojás
-10 dkg porcukor
-1 vaníliás cukor
-csipet só
-1 citrom és 1 narancs reszelt héja
-fél-fél kk. őrölt fahéj és szegfűszeg
-1/4 kk. őrölt szerecsendió
-20 dkg lágy vaj
-50 dkg liszt

III.

-20 dkg mazsola, 3 cl rum
-7,5 dkg kandírozott citromhéj
-7,5 dkg kandírozott narancshéj
-5 dkg hámozott, darabolt mandula
-20 dkg marcipánmassza ( opcionálisan)

IV.
-7,5 dkg vaj
-7,5 dkg porcukor

Az I. fázisban a langyos, cukros tejben felfuttatott élesztőt egy kevés liszttel elkeverjük és 10-15 percig letakarva kelesztjük.

A II. fázis:
A maradék tejet elkeverjük a tojással, a porcukorral, a vaníliás cukorral , csipetnyi sóval, a fűszerekkel, a citrom és narancs lereszelt héjával, a megolvasztott vajjal. Ezt a keveréket 2-3 részletben adjuk az átszitált liszthez, beledolgozzuk az I. fázisban felfuttatott élesztős keveréket is.
A robotgép dagasztóspiráljával min. 10 percig dagasztjuk, hogy szép, fényes textúrájú tésztát kapjunk.
A liszt mennyisége minőségtől függően változik, amennyiben nagyon folyósnak, lágynak találnánk több perces dagasztás után is, akkor annyi lisztet adjunk hozzá, hogy egy nem túl kemény, ám formálható tésztát kapjunk. Azért ezzel óvatosan bánjunk, ilyenkor biztosabb a "többször-keveset hozzáadni" elv.
Konyharuhával letakarjuk és duplájára kelesztjük.

III.
Míg a tésztánk kel, addig a mazsolát leöblítjük és rummal meglocsoljuk.
Ha a kalácsunk már szépen megkelt, akkor lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk, beledolgozzuk a mazsolát, a gyümölcsöket és a mandulát.
Egy viszonylag zsíros tapintású, nem túl kemény, de rugalmas, szépen formázható tésztát kell kapnunk.
Mivel most golyókat készítettem, így belekerült ebben a fázisban a kockákra vágott marcipán is, de ez kimaradhat tetszés szerint.( Ha hagyományos kalácsot készítek, akkor a marcipánt egy rúdban helyezem bele középre.)

Ebből a tésztamennyiségből kb. 48 golyót formáztam. A tepsiben sütőpapírra ültettem őket, ( 2,5 tepsire volt szükségem) , még 20 percet kelesztettem majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Vigyázat, nem szabad túlsütni, inkább rózsaaszín legyen, semmiképp ne barna, tehát inkább célszerű visszavenni a hőt, ha pirulna a tészta!!

IV.
A golyókat még melegen átkentem olvasztott vajjal és alaposan meghintettem porcukorral.

Hogy ebben a golyó formában meddig áll el-ezt nem tudom, de rettentő gyorsan párolog....
Valószínűleg még az ünnepekig kalácsformában is elkészül. Ám ha valaki korábban szeretné, akkor természetesen a kalács formázását is szívesen leírom!
Chef Vikinél találhatók mini stollenek, ami szintén nem a megszokott kalácsforma.....