Cukkinis-padlizsános csirke fusilivel

Gondolom, más családokban is előfordul, amiről a kisgyermekes szülő sokszor csak álmodik: az, hogy a gyermek felnövekedésével párhuzamosan kedvező fordulatot vesznek étkezésbeli szokásai....

Ha valaki, akkor én kínlódtam rengeteget, hogy elsőszülöttem étrendjébe különböző varázslatos trükkökkel, cselekkel, szép szóval, okos magyarázatokkal és főleg sok-sok türelemmel próbáljak becsempészni a zöldség és gyümölcsfélék közül legalább néhányat. Ő ugyanis kb. másfél éves korától határozottan arra az álláspontra helyezkedett, hogy kiválóan megvan ő ezek nélkül is...
Jó, jó...néha sikerült pl. a gyümölcscentrifugával kifogni ezen a mánián, meg volt még számtalan próbálkozás, aminek következtében nem maradt sem vitamin, sem ásványi anyag híján.( Volt azért néhány kivételezett zöldség és gyümölcs, amitől nem menekült el azonnal...)
De nem mondhatom, hogy a következetes nevelési elveim oldották meg a kérdést.
Nagyjából 12 év eltelt, mire magától, szép fokozatosan kezdett változni az ízlése.
Ma pedig ott tartunk, hogy legszívesebben zöldséget enne zöldséggel.

Ez a fogás is ennek jegyében született, hogy azért némi fehérje is kerüljön a tányérjába. Mellesleg pedig mi is szeretjük....

Cukkinis -padlizsános csirke fusilivel

Hozzávalók:

-70 dkg csirkemell filé
- 1 nagy fej vöröshagyma
-3 gerezd fokhagyma
-1 közepes padlizsán
-2 közepes vagy 1 nagy cukkini
-2 nagy paradicsom vagy darabos paradicsom konzerv
-oregano
-bazsalikom
-só
-bors
-olívaolaj
-50 dkg fusili ( jelen esetben a teljes kiőrlésű változat, de lehet a hagyományos is,természetesen)

Az elkészítés nagyon egyszerű: a csirkemellet mosás, szárazra törlés után felkockázom, a kevés olivaolajat felforrósítom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát és megdinsztelem. Ezután hozzáadom a húst és fehéredésig pirítom. Ekkor adom hozzá a zúzott fokhagymát és a paradicsomot, amiről a héját lehúztam, a magokat kiszedtem és szintén kockákra vágtam. Együtt kevergetem egy kicsit, hisz a paradicsom is enged levet, majd felöntöm vízzel, sózom, borsozom.
Így hagyom párolódni.

Eközben a padlizsánnal a szokásos módon járok el, vagyis felkockázás után besózom, állni hagyom, hogy levet ereszzen. A cukkinit fél centis szeletekre vágom.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzöm, ici-picit jobban, mintha al-dente készíteném....( Bocsánat előre is azoktól, akik a tradicionális olasz konyha nagy szakértői-de a kisebb gyermekeim így eszik meg egyenlőre...)

Amikor a husinak már csak jó 10 perce van hátra, akkor adom hozzá a fenti 2 zöldséget, még egy kis zöldfűszerrel megbolondítom (oreganó és bazsalikom), ha kell, még sózom és borsozom.

A kevés olívaolajon átforgatott tésztára halmozom és parmezánt reszelek rá.

Az olajbogyó azért került a képre, mert én mindenféle olasz tésztához képes vagyok megenni, sőt, még magában is. Ez az egyik gyengém......