Diós gnocchi- VKF! XXIII.

Erről majdnem lemaradtam.
Annyira összezsúfolódtak a teendőim.....na de este még összeszedtem utolsó energiamorzsáimat és így lett egy késő esti finom vacsoránk.
Nem épp kalóriaszegény, de nagyon finom!
Még a férjemet is megleptem vele, ami nem csoda, mert reggel még én sem tudtam hogy ezt fogom főzni...
A süti, ami ezután jön, az betervezett volt, az egyetlen épkézláb és kézen fekvő gondolat, de ebben a főételben közre játszott a szerencse.
Az történt, hogy a szombat esti bevásárlásomkor bedobtam a kosaramba a TV Paprika magazin márciusi számát...Sosem szoktam.Ma délután meg átlapoztam...És mit látok????
7 magvas recept.....
Szóval Grenadine, valld be szépen, hogy -vagy Te szerkeszted az újságot, vagy egyszerűen a jövőbe látsz:))) Mert ilyen véletlen nincs....Vagy mégis?
Azt már meg sem merem mondani, hogy a Príma Konyhában is megjelentek tegnap magos receptek....Szóval hihetetlen.
Na, a lényegre térek-mit választottam: imádjuk a gnocchit és még múltkorról tartoztam egy ígérettel, mármint hogy legközelebb gyúrok. És gyúrtam, de nem simát, hanem természetesen magvasat......
Gyorsabb voltam, mint ahogy emlékeztem. Az utolsó gnocchi készítésről az maradt meg bennem, hogy sokáig bogarásztam vele. Most megszállt valami ihlet, vagy mi, de lényeg, hogy gyorsan elkészültem vele.





Diós gnocchi

Hozzávalók:
-60 dkg krumpli
-10 dkg liszt
-12 dkg parmezán
-12 szem dió( durvára törve-darálva)
-2 tojás( én csak a sárgáját tettem bele)
-só, bors
-4 dkg vaj

Kifőztem a krumplit, még melegen összetörtem, és hagytam kihűlni.
Hozzáadtam a 2 tojássárgáját, a lisztet, a durvára darált diót ( legyen darabos!), és a parmezán 2/3-át. (A liszt mennyiségéhez ne ragaszkodjunk, erősen krumplifüggő. Annyi kell hozzá, hogy szépen formázható masszát kapjunk. )
A tésztát megsóztam és én jó sok szines borsot tekertem bele. Alaposan összedolgoztam a masszát.
Vékony hengereket gyúrtam belőle, és késsel kisebb darabkákat vágtam, majd ovális-gnocchi formára varázsolgattam a kezemmel, villával pedig a jellegzetes csíkokat belenyomtam.
Kicsit állni hagytam.
Ezalatt felforraltam a sós vizet, ebben főztem ki több adagban. Miután feljön a felszínre, már csak 1-2 percig főztem, szűrőkanállal kiszedtem, alaposan lecsepegtettem.

A tányéron locsoltam meg olvasztott vajjal és megszórtam a maradék parmezánnal.

A dió és a bors miatt jellegzetes íze van,a sajton kívül nem igényel mást. Itt most maga a tészta határozta meg az étel jellegét..... Persze, azért aki szaftosabban szereti, el tudok mellé képzelni egy könnyed mártást is.
Mi a mai vacsorára így, a recept szerint ettük meg, egy pohár száraz fehér bor kíséretében. Gnocchi kategóriában számomra nem az a hétköznapi íz, a dió zamata átvarázsolta az ételt.

Ismétlés várható......Forrás: a TV Paprika magazin márciusi száma