Kandírozott gyömbér

A kandírozás egészen addig misztikus műveletnek számított, amíg ki nem próbáltam.
Sokáig csak szemeztem vele, de mivel nagyon szeretjük a gyömbért és mifelénk nem lehet kapni kandírozott formában-hát nekigyűrkőztem....
Jelentem, nem boszorkányság!
Nincs is vele különösebben sok macera, csak annyi, hogy napokon keresztül egyszer meg kell fogni azt a bizonyos láboskát és fel kell forralni a gyömbért a szirupban.
Több helyen is találtam szimpatikus megoldást, mert érdekes módon ezt is mindenki másképp készíti...
Ebből összehoztam a számomra leginkább megfelelő variációt.


Kandírozott gyömbér (kissé karamellizálva)

-70 dkg gyömbér ( tisztítva, kockázva ebből nekem 50 dkg lett)
-35dkg+ 10dkg kristálycukor + a szóráshoz
-csipetnyi só

Az első lépés, hogy valamelyik multiban megvásároljuk az eladó ámulatára a viszonylag nagyobb adag gyömbért-valószínű, meg fogják kérdezni, hogy mi a fittyfenének nekünk ennyi ebből:)) Aztán következik a legmunkásabb része a dolognak: a teljesen formátlan, hozzáférhetetlen gyökereket muszáj valahogy lehámozni, majd kb. fél-1 cm-es kockákra vágni.
Ha ezzel megvolnánk, a többi már gyerekjáték.
Én Millie és Maci módszerét gyúrtam össze.....

Először annyi vízben, ami épp ellepi a gyömbért csipet sóval felforraltam, majd 3x egymás után leöntöttem róla a vizet.
A 4. főzésnél hozzáadtam a 35 dkg cukrot, azzal is felforraltam, majd másnapig békén hagytam, hadd ázzon a szirupban.
(A szirup eközben jól besűrűsödik-nekem egyszer kissé még karamellizálni is sikerült, de határozottan jót tett a gyömbérnek, csak kissé sötétebb árnyalatot öltött...)
Na most elvileg, itt a dolognak véget kellett volna érni...
De valószínű, kissé fásabb volt a gyömbérem a kelleténél, ami kívülről nem látszott.
Ezért volt szükségem arra a bizonyos 2. felvonásra....

3 egymást követő napon eljátszottam ezt a forralásos dolgot úgy, hogy az 1. napon kapott még a gyömbér 10 dkg cukrot.(Vigyázat: itt a szirupot már véletlenül sem kell elönteni!!!!)
Ezek után már kóstolásra is megfelelőnek találtam: erőteljesebb volt benne az édes íz, és csak a háttérben, másodlagosan jelent meg a már nem zavaró, hanem határozottan finom csípőssége a gyömbérnek.


Ekkor következett a szárítás (a fenti kép ): egy sütőpapíron szétterítve, még némi cukorral összeforgatva egy napig szárítottam, majd csatos üvegbe került.
Itt várja jobb sorsát, miközben a csenő manók nálunk is rájárnak-folyamatosan apad a mennyisége.
Egy pár adag gyömbéres keksz alakjában fogja elnyerni méltó helyét......

A kandírozott gyömbér receptje itt és itt is megtalálható.

Pár szó a kandírozásról, akit érdekel....

HOGYAN KELL KANDÍROZNI?
Megfelelő előkészítés után a legkülönfélébb gyümölcsöket (sőt, egyes zöldségféléket is) lehet cukorban tartósítani, azaz kandírozni. A mosást és szárítást követően a nagyobbakat (mint az ananász, alma, barack, citrusfélék) meghámozzuk és felkockázzuk, a kisebbeket (mint a cseresznye, meggy, szőlő) megszurkáljuk, majd egy nagyobb hőálló szűrőbe tesszük. A szűrőt pedig egy tágas fémtálba állítjuk.
Közben szirupot készítünk (1 liter vízhez 1 kg cukrot számítva). Ezt addig fűzzük (kb. 105 °C-on), amíg szálat nem húz. (Belemártunk egy kanalat, s amikor kiemeljük, akkor láthatjuk a „szálhúzást“.) Amikor a szirup kész, ráöntjük a gyümölcsre, úgy, hogy azt teljesen befedje, majd letakarjuk, s 24 órát állni hagyjuk.
Másnap a szűrőt kiemeljük, lecsorgatjuk, a szirupot újra felfőzzük, míg szálat nem húz, s megint ráöntjük a gyümölcsre. S jön a 24 órás pihentetés... Ezt a folyamatot összesen ötször ismételjük meg, úgy, hogy az utolsónál a szirupot 108 °C- ra hevítjük. Az utolsó egynapos állás után a kiszedett gyümölcsöt rácson elterítve - vigyázva, hogy egymáshoz ne érjenek - megszárítjuk. (A kész kandírozott gyümölcs akár lezárt befőttesüvegekben is eltartható.) Forrás itt.