2009. június 24., szerda

A tökéletes kifli: Limara nyomán

Még épp csak az első hullámot lovagoltuk meg néhányan, de már látom, végig fog ez söpörni a gasztroblogokon a korábbiakhoz hasonló sikert aratva.
Mások is leírták, de annyit megismétlek: ez a kifli maga a tökély!!!! Innen származik, Limara csodálatos pékségéből.
Sok szót nem is pazarlok rá-az eredmény magáért beszél-ezt muszáj kipróbálni!!!
(Ici-picit néhol módosítottam a recept arányain, de ez a liszt minőségéből fakadó változtatás, maga a recept úgy tökéletes, ahogy van....Mindenhol jelzem a módosításaim:)




Vajas kifli, ahogy Limara készíti


-3,5 dl tej (kenyérsütőgép nélkül csak 3 dl)
-1 tk. só
-7 dkg olvasztott vaj(Limaránál 10 dkg)
-csipet aszkorbinsav (nálam nem volt itthon)
-1 ek. cukor
-60 dkg finom liszt (Limaránál BL 80 liszt )
-2,5 dkg élesztő
-2 ek. burgonyapehely ( elhagyható-én beletettem)
-1 ek. tejpor( Limaránál nem szerepel, de nem ártott meg)


A kenyérsütőgép üstjébe tettem minden hozzávalót a fenti sorrendben.
Nálam a gép bő egy órát dagasztott és kelesztett, ekkor lisztezett deszkán átgyúrtam a tésztát, ami rendkívül jól kezelhető és rugalmas textúrájú volt.

(Limara a vajat akkor adta csak hozzá, mikor a tészta nagyjából összeállt és ő kelesztőtálban kelesztett...bevallom, én egyszerűsítettem, míg a gép dolgozott, én közben bevásároltam:)) )

8 darabra osztottam a tésztát a fent írt 1 óra leteltével. Ezeket egyenként oválisra nyújtottam, középen kissé kiszélesedőre és feltekertem jó szorosan, majd kiflit formáztam belőlük. Így hagytam még 20 percet kelni őket.

Közben vizet forraltam egy nagy lábosban és a sütőt is előmelegítettem légkeverésen 175 fokra.
A kifliket mindkét oldalukon forró vízben fél-fél percig főztem, szűrőlapáttal fordítottam meg és emeltem a végső helyükre, a sütőpapírral bélelt tepsire. Ekkor már nem mozgathatóak!!
( Én a főzésnél kicsit megijedtem, mert kissé eldeformálódtak a péksütemények-de csodák csodája: a sütőben teljesen magukra találtak!!! )

A sütést is gőzben folytattam: alulra egy forró vízzel töltött kis lábost helyeztem.
15 perc alatt szép ropogósra sültek, rácsra helyeztem hűlni, bár tényleg nehéz kivárni ezeket a perceket....


De megérte!!!
Kívül az eddigi legropogósabb héjú péksüteményt sikerült produkálni, belül rendkívül foszlós, puha béllel.
Az íze: vajas jellegű és kissé édes, de épp annyira csak, hogy akár sonkával is élvezhető-de a legtökéletesebb friss eperlekvárral bőven megkenve.
(Ezek viszonylag nagy kiflik, Limara is írta, hogy akár 10-12 kisebb darab is süthető ebből a mennyiségből.)
Szóval csodálatos a kifli-köszi Limara!!!

10 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Ancsinál is ájultam, itt is!

Legyen már egy kis időm, aztán én is nekiveselkedek :-)

Tündér írta...

Gyönyörű lett!Nekem nincs kenyérsütő gépem, nem tudom tudnék-e kézzel ilyen tökéletes tésztát dagasztani. Azért lehet, hogy megpróbálom:)

Scofield írta...

kénytelen leszek újra megpróbálni.
Nagyon szép darabok:)

szepyke írta...

Hu, de szép!
Milyen kis kerekded! Én is lassan rászánom magam, de jelenleg még magozok... :D

lúdanyó írta...

Én is kézzel fogom dagasztani, de biztos, hogy úgy is működni fog. Most már mindenképpen meg kell sütnöm nekem is :)

trinity írta...

Viki,
a recept nem fut el, csak nyugi-vizsga után megsütöd!!!

Tündér,
vannak, akik kézzel dagasztják!
Ha belegondolok, a gépem is talán 3x dagaszt: az elején talán 3 percet, 2.szor kb. 5-öt, aztán még egy rövid dagasztás-közben meg kel a tészta. Szóval nem lehetetlen! Anyukám évtizedekig kézzel dagasztotta aaranygaluskát, mert esküdött rá, hogy úgy szebb lesz:)

Limara írta...

Gyönyörűséges! :)))

trinity írta...

Scofield,
Köszi! Amilyen jókat Te sütsz-szerintem fuss neki újra!

Szepyke,
szerintem már álmodban is meggyeket látsz...Óriási és félelmetes meggyeket, nem???

Lúdanyó,
persze hogy menni fog, és gyönyörű lesz, mint minden, amihez hozzáfogsz!
Akkor Te a kitartóbbak táborát erősíted a kézi dagasztással:)

Limara,
csakis Neked köszönhetően!!!
Hálás vagyok a receptért, köszi újra!!!!

napmátka írta...

Ez tényleg tökéletes, nagyszerű vagy!:)

trinity írta...

Köszi Napmátka!