Narancszselés-marcipános bonbonok VKF! XXX.

A nagy hajrában még igyekszem becsusszanni az utolsók között azzal a bizonyos bonbonnal...Talán Viki megbocsátja, gyanítom, nem ezen fog múlni, de rengeteg munkája lesz:)
Az úgy kezdődött, hogy van nekem/ünk egy kedvenc csokink. Régen a Pluszban, most az Aldiban kapható, az ún. Dominosteine nevezetű desszert, ami szerintem iszonyú finom, azaz abbahagyhatatlan kategória....
Helyesbítés:
így, kapásból az elején.... Felhívták hasonló Dominosteine rajongók a figyelmem, és milyen jól tették, hogy bizony abban a desszertben van még egy lényeges alkotórész, mégpedig mézes tésztaréteg. Most reggel, már világosan beugrik, hogy valóban domináns része a csokinak!!!No, mindegy, végülis szerencsére más nevet adtam a desszertnek, úgyhogy fogadjuk el inspirációnak azt a Dominosteinét, ami elindította bennem a vezérhangyát. Így, formába öntve amúgysem fért volna el több réteg....De aki erre vágyna, annak ide is beírom az eredetihez hasonló bonbon linkjét, idekattintva található.
Nos, én elhatároztam, hogy egy életem, stb....szóval megpróbálom rekonstruálni. A desszert kívül csokival van bevonva, belül pedig marcipán és gyümöcszselé rétegek váltják egymást.
Amiért nálam nem kockák lettek, annak az az oka, hogy technikailag nem tudtam magamban összehozni, hogy a zselés réteg miképpen ragad össze a marcipánnal. Mert mi van, ha nem??? Nem kockáztattam.......sebaj, legyenek formába öntve! Bár így picit több idő, de szerintem még dekoratívabbak is.
Biztosra akartam menni, így 2 féle formát vetettem be: az egyik egy szivecskés szilikonos jégkockatartó volt, a másik a Toffifee csoki dobozában található vékonyka műanyag forma.
Arra tippeltem, hogy ez lesz a könnyebben kezelhető, merthogy puha, de tévedtem: a keményebb szilikonformából jóval könnyebben szedtem ki a bonbonokat, formásabbak is lettek sokkal!
Nem csigázom tovább a kedélyeket, jöjjön a lényeg:

Narancszselés-marcipános bonbonok

-15-20 dkg étcsoki
-1 tk. olaj
-5-7 dkg marcipán
-pici porcukor
-max. 1 dl narancslé
-kevés zselatin

1. Mikroban megolvasztottam az étcsoki felét, belekeverek egy pici olajat ( ettől fényes lesz, de tényleg csak minimális mennyiség kell bele!!) majd kenőtollal a formák alját és oldalát szép türelmes mozdulatokkal bekenegettem a folyós csokival. Elég gyorsan dermed, de azért ezen még gyorsítani is lehet. ( Kérdezték, ezért írom: a formákat SEMMIVEL nem kenem be előtte, egyenesen a csoki kerül bele. Azért kell olyan forma, ami nem teljesen merev, mozdítható, hogy a kész bonbon kifordítható legyen belőle.)
2. Betettem 5 percre a hűtőbe- ezalatt teljesen szilárd bevonatot képzett, de a biztonság kedvéért még egy réteget vontam rá. ( Ha szükséges, akkor a csokit nagyon óvatosan vagy mikroban, vagy vizgőz felett meg kell langyosítani-nekem most nem hűlt ki.)
3. Ismét egy kis várakozás következik, míg a narancsléből zselét készítettem a zacskón levő előírásnak megfelelően. Itt nem érdemes a jószerencsénkre hagyatkozni - célszerű beletenni a javasolt maximális mennyiséget, amit folyadékhoz ír, ennek szilárd halmazállapotot kell ölteni!!)
Kicsit érdemes várni, én akkor kanalaztam bele a csokik mélyedésébe, mikor már éreztem, hogy megindult a zselésedés.
4. Ekkor újra a hűtő következik, kb. bő fél órára, de ha dolgunk van, akkor a következő lépés várhat is akár egy éjszakát.
5. A marcipánt porcukorral meghintett felületen ki kell nyújtani. Ha szerencsések vagyunk, akkor van épp akkora kiszúrónk, mint a bonbon felülete, ha nincs, akkor egy kis gyurmázás következik-ugyanis ezzel terítjük be a zselés részt. Fontos, hogy csak olyan "magasságig" jussunk ezzel, hogy az utolsó réteg csokival még le tudjuk majd zárni.
6. Ez a mozzanat rögtön a marcipánozás után jöhet, így értelemszerűen a maradék csokit is meg kell olvasztani. A bonbonok lezárása precíz kell, hogy legyen-különben nem zár jól és a deszert "talpa" külön fog válni.
7. Ismét egy fél óra szilárdulás a hűtőben.....Akár több is, de ennyi mindenképp legyen!
Aztán meg is lehet próbálkozni az első csoki kifordításával, szép óvatosan...Attól nem kell megijedni, hogy esetleg oldalt maradnak rajt felesleges vékony kis szélecskék-ez kérem a házi bonbon diszkrét bája:))) Éles késsel szépen levágható róla...

Komolyan mondom, hogy a leírásba elfáradtam, de a munka maga élvezetes és nem lehetett több, mint 25-30 perc összesen, több részletben. Plusz a várakozás, de azt meg nem gond mással eltölteni...
El nem mondhatom, micsoda klassz érzés volt, mikor kibújtattam az első szivecskét a formájából és láttam, hogy "jé, ez tök egyben van és hibátlan" :))))

Most 18 db készült, nem áltatom magam, ezt el fogjuk tüntetni hamarosan-de karácsonyra még biztosan legyártom. Nagyon finom, épp ilyennek képzeltem!!! Aki esetleg tovább akarja fokozni, az fűszerezze bátran a narancslét, én azt hiszem, a gyömbérrel teszek majd egy kísérletet, illeni fog a narancshoz is! De ebben a naturabb formában a gyerekeknek is biztosan ízleni fog!
Egy szépen feldíszített dobozka, esetleg egy formás, szélesebb üveg masnival - teletöltve ezekkel a finomságokkal: tökéletes gasztroajándék!!!!

Tipp:
-Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy " formába öntött" bonbonként ez nálam az első, kicsit félve is indultam neki. De bátran mondhatom, ha betartjuk a többiek javaslatát a többszöri forma-átkenésre vonatkozóan-biztos lesz a siker! Tehát inkább többször, mint egyszer.....
-A mennyiségeket azért tól-ig adtam meg, mert erőteljesen függ attól a szükséglet, mekkorkák is azok a formák. A narancszselé mindenképp el van sokallva, de ennél kevesebbel meg nem volt kedvem számolgatni a zselatin gr-okat.