Szakácskönyv- körkérdés

Vestától kaptam a labdát, hogy melyek a kedvenc szakácskönyveim.....
És én el is szégyelltem magam. Rájöttem ugyanis, hogy néhány éve a "netből élek" vagyis egyszerűen leszoktam a gasztro-könyvek és újságok vásárlásáról, ami előtte rendszeres függőséget jelentett.
Annyi jó receptet találok itt, a gasztrobloggereknél, hogy a bőség zavara miatt talán meg is feledkeztem róla.....

Tudom, nagy divatját éli most Jamie Oliver, Nigella Lawson, Gordon Ramsay. Szánom-bánom, de semmim nincs tőlük ( persze ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz:) ). Mint ahogy vágyom pl. Fűszeres Eszter könyvére is, mindenképp szeretném megvenni, addig a blogjából főzök.
De ez persze nem jelenti azt, hogy most nem mutatok semmit. Még azért van a talonban jónéhány, csak régebbiek.....Csak az a baj, hogy 5-öt kiválasztani, az nekem nem megy...Több lesz mindenképp-de tömörítek:)

Próbálom felsorolásszerűen bemutatni őket.

Amiből férjhez-menetelemkor főzni tanultam, az szerintem nem érdemes a bemutatásra, annyira hagyományos, semmi érdekesség nincs benne.

De akad itt rögtön egy, ami szinte kötelező tartozéka volt a főiskolának (bár itt a fősulis ételkészítési tankönyveket is mutathatnám, de azt azért mégsem). Ebben vannak olyan örökérvényű alapok, amiből sokat tanultam és még néhányat ma is használok.


Van köztük olyan, amit sokan szidnak, de én azért találtam belőlük sok jól hasznosítható receptet.Ezek közül A karácsonyi édességek-et külön kiemelném, szinte végigsütöttem, nagyon finomak!




Van olyan, amitől többet vártam, mint amit végül kaptam.
Nem mondom, van amit érdemes elkészíteni, de pl. a rázott sütik egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet.



Na és van olyan, amit most átlapozva szupernek találok, de még a mai napig nem aknáztam ki, úgyhogy itt és most teszek ünnepélyes ígéretet, hogy igenis sütni -főzni fogok belőlük és közzé is teszem Nektek.
Itt látszik az olasz konyha iránti rajongásom, na meg a süti-mániám....De bőven van még kipróbálatlan recept köztük, majd ezekkel jövök......

No és amiből a nagyim sütött, egy 1936-os kiadás, kissé elrongyolódott az évek során...Fotóm nincs róla, de szerintem ismeritek, mert kiadták kb. 10 éve is. A Váncza féle "A mi süteményeskönyvünk"-ről van szó, ebből sütött anyu és a nagyim rengeteget gyerekkoromban.
Anyukám ma is féltve őrzi, tele van széljegyzetekkel ....


A legbecsesebb mégis ez: a dédim kézzel írott receptesfüzete.

Volt nekem egy drága dédikém, aki 5 éves koromig kényeztetett engem. Nagyon régi a történet: Ő 1887-ben született és fiatal lány korában befizették ( igen, ezért akkor fizetni kellett) a megyés püspökség konyhájára szakács-tanoncnak. Ezt a füzetet a gyönyörű cizellált betűivel a századforduló első éveiben kezdte írni. Pontos időpontot nem tudok, az biztos, hogy 1909-ben már megszületett Bécsben a nagyapám, tehát ekkor már férjnél volt és nem is itt éltek. Én kb. 1903 környékére datáltam apukámmal a füzetecske első bejegyzését.
Döbbenetes élmény ezt a családi relikviát átlapozni....Megállapítható, hogy a püspök és környezete nem vetette meg a finom falatokat, tudták élvezni az ízeket....... Olyan különlegességekkel találkoztam, amelyek ma is megállnák a helyüket nívós éttermek kínálatában.

1-2 példa:
-a levesek közül "Fenyves madár püré leves"(mi lehet ez?), rák leves,
-az előételek közül "Ludmája czitromos szafttal", "Malac galantin," Meleg nyúl szuflé",
-a bélszínek kavalkádja, a különleges japántól a klasszikus royal- stefánia- és eszterházy-ig,
-aztán még húsok közül a "Pármezán cotelette", és az "Őzderék",
-különböző "felfujott"-ak, szuflék, (dió, mogyoró, vanília,csokoládé, kávé, barack )
- fagylalt és parfé kavalkád,
-végül pedig házi pálinkák és házi sör(!!!!!) készítése-ami nem is olyan bonyolult, ha valaki komlót tud szerezni .........és még sok más.

Az a gond, hogy erősen fakulnak is a betűk és a régies szóhasználat miatt néhol olyan az egész, mint egy rejtvény. Pedig jó lenne néhányat kipróbálni....( A házi sör pl.teljesen jól olvasható:) )

Meg fogok próbálkozni a megfejtésével.

Annyi van hátra, hogy régi, jó szokás szerint továbbpasszolom a labdát: kíváncsi lennék, mit lapozgat Max, Garffyka, Chef Viki,( szerintem a barátaimnál még nem járt ), Gabriella, Latsia,Fekete Bodza,és Csicseriborsó.... ( a sorrend semmit sem jelent természetesen, csak sokat keresgéltam, kinek is adhatom még eséllyel......)

(azért írok többet, mint 5, mert gyanítom, lesz köztük, aki már kapott ilyen körkérdést)

A továbbadás megintcsak házifeladat, feltéve, ha lesz még kinek :))

Spenótos-fetás-túrós rétes

Ez az étel annyira kis semmiség, hogy nem is akartam közzé tenni.....De aztán gondolkoztam, miért is ne. Történet is tartozik hozzá......

Először is, mint tegnapelőtt meséltem az én legnagyobbik kis-nagylányom sokáig nem evett zöldséget, csak minimális mennyiségben, de néhány éve fordult a kocka, jobban mondva az ő ízlése.
Ő lett az egyik legnagyobb spenót-rajongó például. Nemcsak főzelékben utazik ám, hanem imád mindent, aminek köze van a spenóthoz: spenótos salátákat, a spenótos pizzát, a spenótos spagettit ,de még a polipot is mangolddal (igaz, az csak rokon), hogy csak néhányat említsek.

De történt vele sajnos még valami.....Nemrég kiderült, hogy 2. típusú cukorbeteg, ami az étkezésében rengeteg megkötéssel jár. ( Ne kérdezzétek mi az oka: senki nem érti, az orvosok sem...mindig is inkább vékony testalkatú volt, sokat sportolt és a 3 gyerekem közül épp ő nem az a nassolós, nem édesszájú típus és genetikai halmozódás sincs. )

Én pedig a siránkozás helyett, -ami nem segít, bár a szívem szakad meg persze közben - igyekszem neki olyan recepteket kitalálni, amit bátran megehet, és talán még kicsit fel is tudom hízlalni, mert nagyon lefogyott......

Így lett az alábbi rétes az egyik nagy kedvence. Nemcsak neki, mi, felnőttek is kifejezetten kellemesnek találjuk az ízkombinációt.






Hogy mi is ez tulajdonképpen?? Nehéz behatárolni.....Lehet egy egyszerű előétel, lehet húsok kísérője, mint a zöldséges rétesek, de ő például nagyon szereti uzsonnára teával eszegetni.Szóval kinek mi tetszik.......


Spenótos-fetás-túrós rétes

Hozzávalók: ( 2 rúd lesz belőle)

-6 Tante Fanny teljes kiőrlésű réteslap
-1 kis pohár 20%-os tejföl
-1 tojás
-3 evőkanál étolaj
-búzadara vagy tk morzsa a hintéshez

A töltelékhez:

-20-25 dkg túró
-10-15 dkg fetasajt
-1 egész tojás
-fagyasztott spenótból, a rusztikus, levelesből annyi, amiből ha a levet kinyomjuk, akkor 2 jó maroknyi lesz ( bocs, de így mértem ki...)
-1 gerezd zúzott fokhagyma
- bors
- só (nem nagyon kell a feta miatt, de aki úgy érzi, az tehet bele....)

A bolti rétes készítését anyósomtól lestem el, mert nekem sosem sikerült: nem szeretem, ha olyan, mint a papír és törik az ember foga alatt....Hát ezzel a módszerrel nem fog! ( Így járok el az édes réteseknél is. )

A tejfölt, tojást és étolajat simára keverem.

A kiolvasztott spenótból annyi vizet nyomok ki, amennyit csak tudok, ha kell, összevagdalom és átfuttatom egy kevéske fokhagymás olajon, picit sózom, majd kihűtöm.

A túrót áttöröm, vagy villával szétnyomkodom, hozzáadom a tojást,belekeverem a borsot majd hozzáadom a kis kockákra vágott fetát.

A réteslapot kissé vizezett konyharuhára terítem és átkenem a fenti keverékkel. Erre terítem a 2. és a 3. lapot, mindegyiket ugyanígy átkenem. Meghintem darával.

Ráteszem a tölteléket, a fetás túró felét, és elosztom rajta egyenletesen a spenótnak szintén a felét. A réteslap széleit visszahajtom, hogy ne folyjon ki a töltelék és a konyharuhával óvatosan feltekerem. Mehet is a tepsibe. A másik 3 lappal ugyanígy teszek, majd a tepsiben még kívülről is átkenem a tejfölös keverékkel.

Az én légkeveréses sütőmben 160 fokon sül meg kb. 25 perc alatt. A kenegetéstől a tészta szép piros lesz és semmi papírjellege nem tapasztalható annak ellenére, hogy bolti tészta.

Kínálhatunk hozzá fokhagymás vagy zöldfűszeres mártogatóst joghurtból vagy tejfölből készítve....
Kiválóan fagyasztható: kipróbáltuk, mert muszáj volt a 200 km-re lévő egyetem miatt az albérleti mélyhűtőt feltölteni jónéhány készétellel.

Póréhagymás zöldségkrémleves köményes cabanossival

Ebben a zimankóban nagyon megy nálunk a leves, de az állandó favorit a krémes verzió. A póréhagyma az mindig bejött ebben a formában, de már meguntam, késztetést éreztem a továbbfejlesztésre, ami nem volt nehéz, mert teljesen leegyszerűsített módon más zöldséget nem is tartalmazott, mint hagymát.
Innen jött az ötlet, hogy turbózzuk fel ezzel-azzal.

Semmi extra csoda nincs benne, csak a póré, egy kis burgonya , sárga és fehérrépa, no és a tetején az extra kalóriabomba, a kolbász. A végeredmény mégis egy telt, harmónikus, laktató , kissé csípős leves.








Ennek az ötlete ilyen formában Mennyei Mignontól származik, nála láttam burgonyakrémlevessel kombinálva, hogy köményes olajon süti át a kolbásszeleteket. Bevált az ötlete...S bár ő eredeti olasz Corizo-val készítette, mivel ezt nem kaptam, az osztrák Cabanossin kíséreltem meg hasonlót és a végeredmény meggyőző volt. ( Sokak szerint a gyulaival is épp így működik a dolog )

Póréhagymás zöldségkrémleves köményes cabanossival



Hozzávalók:
-1 db póréhagyma (kb. 20 dkg)
-2 db sárgarépa (szintén kb. 20 dkg)
-1 db kisebb fehérrépa (kb. 5 dkg)
-15-20 dkg burgonya
-1 l húsalaplé( vagy zöldségalaplé)
-1 dl főzőtejszín
-olíviaolaj
-só, bors, biovegata, 2 babérlevél, chilipaprika
-1 evőkanál kömény
-2 szál cabanossi kolbász (vagy 1 gyulai )

A zöldségeket felaprítom, a pórét és a répákat karikára, a burgonyát kockára vágom. Az olívaolajon a póréhagymát kevergetve puhára párolom, majd felöntöm az alaplével. Sózom, borsozom, beleteszem a babérlevelet és a biovegetát, hozzáadom a répaféléket és félpuhára főzöm.
Ekkor adom hozzá a burgonyát, és amikor az is megpuhult, kiveszem a babérlevelet és merülőmixerrel pépesítem.
Hozzáadom a tejszínt is, még egy utolsó forralás következik.

Pillanatok alatt kevéske olajon megpirítom a köményt és átsütöm a kolbász-szeletkéket a fűszeres olajon. Nagyon kellemes ízt kap a köménytől, valóban jelentős többletet ad az egyébként lágy, finoman fűszeres és csípős levesnek!






Forrón tálalom a kolbásszal és kenyérrel vagy pirítóssal.

Cukkinis-padlizsános csirke fusilivel

Gondolom, más családokban is előfordul, amiről a kisgyermekes szülő sokszor csak álmodik: az, hogy a gyermek felnövekedésével párhuzamosan kedvező fordulatot vesznek étkezésbeli szokásai....

Ha valaki, akkor én kínlódtam rengeteget, hogy elsőszülöttem étrendjébe különböző varázslatos trükkökkel, cselekkel, szép szóval, okos magyarázatokkal és főleg sok-sok türelemmel próbáljak becsempészni a zöldség és gyümölcsfélék közül legalább néhányat. Ő ugyanis kb. másfél éves korától határozottan arra az álláspontra helyezkedett, hogy kiválóan megvan ő ezek nélkül is...
Jó, jó...néha sikerült pl. a gyümölcscentrifugával kifogni ezen a mánián, meg volt még számtalan próbálkozás, aminek következtében nem maradt sem vitamin, sem ásványi anyag híján.( Volt azért néhány kivételezett zöldség és gyümölcs, amitől nem menekült el azonnal...)
De nem mondhatom, hogy a következetes nevelési elveim oldották meg a kérdést.
Nagyjából 12 év eltelt, mire magától, szép fokozatosan kezdett változni az ízlése.
Ma pedig ott tartunk, hogy legszívesebben zöldséget enne zöldséggel.

Ez a fogás is ennek jegyében született, hogy azért némi fehérje is kerüljön a tányérjába. Mellesleg pedig mi is szeretjük....

Cukkinis -padlizsános csirke fusilivel

Hozzávalók:

-70 dkg csirkemell filé
- 1 nagy fej vöröshagyma
-3 gerezd fokhagyma
-1 közepes padlizsán
-2 közepes vagy 1 nagy cukkini
-2 nagy paradicsom vagy darabos paradicsom konzerv
-oregano
-bazsalikom
-só
-bors
-olívaolaj
-50 dkg fusili ( jelen esetben a teljes kiőrlésű változat, de lehet a hagyományos is,természetesen)

Az elkészítés nagyon egyszerű: a csirkemellet mosás, szárazra törlés után felkockázom, a kevés olivaolajat felforrósítom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát és megdinsztelem. Ezután hozzáadom a húst és fehéredésig pirítom. Ekkor adom hozzá a zúzott fokhagymát és a paradicsomot, amiről a héját lehúztam, a magokat kiszedtem és szintén kockákra vágtam. Együtt kevergetem egy kicsit, hisz a paradicsom is enged levet, majd felöntöm vízzel, sózom, borsozom.
Így hagyom párolódni.

Eközben a padlizsánnal a szokásos módon járok el, vagyis felkockázás után besózom, állni hagyom, hogy levet ereszzen. A cukkinit fél centis szeletekre vágom.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzöm, ici-picit jobban, mintha al-dente készíteném....( Bocsánat előre is azoktól, akik a tradicionális olasz konyha nagy szakértői-de a kisebb gyermekeim így eszik meg egyenlőre...)

Amikor a husinak már csak jó 10 perce van hátra, akkor adom hozzá a fenti 2 zöldséget, még egy kis zöldfűszerrel megbolondítom (oreganó és bazsalikom), ha kell, még sózom és borsozom.

A kevés olívaolajon átforgatott tésztára halmozom és parmezánt reszelek rá.

Az olajbogyó azért került a képre, mert én mindenféle olasz tésztához képes vagyok megenni, sőt, még magában is. Ez az egyik gyengém......

Tárkonyos marharagu leves, ami a VKF-ből kimaradt....

Ez a nagyszerű, igazi téli leves valójában még a VKF alapötletéből kiindulva született, de postot írni nem volt már időm. Sebaj, most pótlom.....

Igen, egy tartalmas, forró leves számomra is bőven kielégíti az egytálétel kategóriáját. Hasonlók után az ember nem is igen kíván mást, na jó, esetleg egy kis desszert az még jöhet!





A leves igazából borjúnak indult, de én tervezek, a kínálat( vidéki közepes városban ) pedig végez.... Végül aztán nem kellett csalódnom- pedig féltem, hogy valami öreg marha combját sózták rám, de kellemesen csalódtam, mert a vártnál jóval hamarabb megpuhult a hús. Mondhatom, majdnem túl hamar, ugyanis én nagy magabiztossággal, miután feltettem puhulni, fogtam magam és egy kisebb bevásárlásra indultam. Még szerencse, hogy minden hozzávalót előkészítettem és felaprítottam, mert életem párja telefonált utánam, hogy szerinte valamit csinálni kéne már ezzel a hússal, mert nagyon puhának találja...( még jó, hogy őrködött a drágám)
Szóval villámgyorsan haza és leves bezöldségel....
Hiba végül nem történt, a leves jól sikerült. Azért máskor lehet, hinni fogok a hentesnek......


Tárkonyos marharagu leves

Hozzávalók 4 személyre:

-30-35 dkg marhacomb kockákra vágva
-1 fej vöröshagyma felaprítva
-2 gerezd fokhagyma
-1 paradicsom
-1 fél zöldpaprika
-1 nagyobb sárgarépa kockákra vágva
-1 közepes fehérrépa szintén kockázva
-2 közepes burgonya szintén kockákra vágva
-kb. 15 dkg zöldborsó
-1 dl száraz fehérbor
-só
-szemesbors
-babérlevél
-petrezselyemzöld
-kevés olívaolaj
-1 citrom leve
-2 dl főzőtejszín vagy tejföl ízlés szerint
-sok-sok tárkony

A felaprított vöröshagymát olajon elkezdem párolni, majd rádobom a marhahús kockákat. Míg minden oldala érintkezésbe lép a forró olajjal, addig kevergetem. Ekkor felöntöm először a borral, majd a kb. 1 liter vízzel és hozzáadom a fokhagymát, a lehéjazott paradicsomot, a paprikát, a szemes borsot, a babérlevelet és fedő alatt forralom .

Innentől fogva türelmesen várok, a marha esetében elég nehéz pontos időt mondani, mikor lehet hozzáadni a többi hozzávalót...... Nincs mese, rá kell nézni rendszeresen.

Amikor már eléri a megfelelő állapotot, tehát kb. 15- 20 perc elég lesz neki, akkor adom hozzá a többi hozzávalót: a felaprított burgonyát, a répákat, sózom, esetleg szükség szerint még borsozom is és beleteszem petrezselyemzöldet. ( Az elpárolgott folyadékot pótlom.)

Mikor már épp csak pár perc hiányzik, belezuttyantom a zöldborsót és 5 perc alatt készre főzöm.
Igen, itt jön a lényeg....
A főzőtejszínbe vagy tejfölbe belekeverem a citrom levét és beleteszem a tárkonyt ( nekem most szárított volt, de természetesen frissel még jobb ). A forró levesből merek ebbe az elegybe, majd állandó kevergetés közben a leveshez öntöm. Egy utolsót forralok rajta és máris tálalom.





Rusztikus kenyérrel és másnap a legfinomabb!

Itt találkoztam mostanában hasonlóval.

VKF! XXII. Az én paella-m, avagy paella de casa

Zsuzsa feladta nekem a leckét az egytálétellel kapcsolatban....

Ugyanis nem kis fejtörést okozott, hogy mit is tekintsek egytálételnek: azt, amit csak egyszerűen összepakolunk egy jénaiba, be a sütőbe és nincs vele több munka, vagy szempontként azt vegyem figyelembe, hogy a végeredmény egy több alapanyagot tartalmazó, de tulajdonképpen egységet alkotó étel, ami több konyhatechnikai műveleten keresztül egyesül a teljes harmóniában. ( szép hosszú körmondat lett:) )

Nem akartam túl egyszerűt, túl hétköznapit sem, ( ha már egyszer először vagyok itt :)) ) de túlbonyolítani sem volt kedvem...

Így döntöttem a paella mellet, amit még sosem főztem, de étteremben ettem, lévén a mediterrán konyha nagy rajongója vagyok párommal egyetemben.

Nem mesélek túl sokat, jöjjön a recept, aztán a végén még egy kis magyarázatot és olvasnivalót is gyűjtöttem azoknak, akik érdeklődnek a spanyol konyha e remeke iránt.

Az én paella-m, avagy paella de casa

Hozzávalók 4 főre

-30 dkg kerek szemű rizs
-35 dkg csirkemell kockákra vágva
-50 dkg tenger gyümölcse (nálam most fagyasztott koktélrák, feketekagyló, kagyló és tintahal keveréke)
-2 szelet tengeri halfilé közepes darabokra vágva
-1 szál Cabanossi kolbász felszeletelve
-15 dkg zöldborsó
-1 közepes vöröshagyma
-3 gerezd fokhagyma
-1 nagyobb paradicsom leforrázva héj és magok nélkül)
-2 babérlevél
-1 rozmaringágacska
-1 kakukkfű ágacska
-sáfrány (óvatosan, mert nagyon intenzív az íze és a színe is)
-só
-bors
-kb. 8 dl húslé ( lehet, hogy a rizs minőségétől függően több is kell, célszerű forrón készenlétben tartani
-kb. 4 evőkanál olívaolaj

Az első lépés, hogy elkészítem az ún. sofritot, vagyis a spanyol ízalapot: olajat teszek a nagy méretű serpenyőbe , erre teszem az apró kockákra vágott hagymát, a zúzott fokhagymát, és a paradicsomot. Kis-közepes lángon párolom a fűszernövényekkel, vagyis a babérlevéllel, a kakukkfűvel, a rozmaringgal addig, míg a paradicsom a levét el nem főtte és egy meglehetősen sűrű alap nem jön létre. (Ezt akár órákkal előre is el lehet készíteni. )

Ezután, vagy ezzel párhuzamosan a különböző összetevőket ( csirkét, kolbászt, halat, a tenger gyümölcseit ) sorban, egymás után a paella sütő edényben megpirítom, majd kiveszem. (Én a csirkét kicsit hosszasabban pirítgattam, mint a többit, mert neki kell a legtöbb idő.) A borsót 2 percig előfőzöm.

Ezután már felgyorsulnak az események:)))
A paella sütő edénybe öntöm az elkészített sofritot, felöntöm húslével és felforralom. (Első nekifutásra fél liternyit öntöttem hozzá.)
Ekkor teszem bele a rizst és a sáfrányt, a húsalaplé ízétől függően sózom-borsozom. A hosszabb főzési időt igénylő előpirított csirkekockák is mehetnek bele pár perc múlva.
10 percig erősebb fokozaton párolom, közben a rizs igényei szerint öntök még hozzá húsalaplevet, de vigyázni kell, nehogy szétfőjön a rizs.

A második 10 percre visszaveszem a teljesítményt közepesre és ezzel párhuzamosan belekeverem a zöldborsót és a kolbászt, a többi összetevőt, a halat, a tenger gyümölcseit pedig a rizs tetejére helyezem, mert a következő 10 percben már tilos a keverés! Ha kell, ekkor még kevés húslével felöntöm.

Az utolsó fázisban a profik egy kicsit erős fokozaton "soccarat"-ot képeznek, vagyis karamellizálják az alsó rizsréteget. (valószínű a véletlen is szerepet játszott benne, de sikerült!!! )

Ekkor már csak a pihentetés van hátra 5-10 percig a lefedett edényben. Ezalatt még a rizs is puhul, az ízek pedig csodásan összeérnek!

Hagyományosan a spanyolok körülülik az edényt és kívülről befele haladva fakanállal kanalazzál az ételt.

Mi most eltértünk ettől a hagyománytól, de így is nagyon jólesett mindenkinek! Egy pohár gyümölcsös rose-t ittunk hozzá, de egy jóminőségű száraz fehérbor is kitűnő választás lett volna.

Akkor most jöjjenek az okosságok a kíváncsiaknak:) Innen származnak az infok .

A paella (páéja ) eredete a latin eredetű a patella szóra vezethető vissza, egy lapos tálat jelent, amin az isteneknek mutattak be áldozatot.
Valenciai eredetű étel, egyidejüleg jelenti a tálat és a rizsételt.
Kezdetben kizárólag a szőlőművelő férfiemberek készítették a szabad ég alatt, szőlővenyigéből és citrusfából rakott tűzön. Ez adta annak idején a jellegzetes illatát a rizsnek. A paellafőzés ekkor még egy archaikus, termékenységi rítus részeként is működött.

A hagyomány szerint március 19.-én, Szent József napján a védőszent tiszteletére főzték először az évben, de a későbbiek során nemzeti eledellé vált, és a többi védőszent ünnepén, családi eseményekkor is rendszeresen asztalra kerül.

A kezdetekben még nem létezett ennyi változata, mint ma. Mostanság a paella szinte az "ahány ház-annyi szokás" jegyében készül, de legfőbb változatai a következők:
-paella marinara (hallal, a tenger gyümölcseivel)
-paella mixta ( hallal és húsfélékkel)
-paella de verduras (zöldségekkel, ebben majdnem mindig van articsóka is)
-paella de casa ( a ház specialitása, amibe szinte minden kerülhet, még kolbász, hurka és máj is )

Tehát a paella kisebb megszorításokkal megfelelő a " mi is van a hűtőben" jegyében való alkotásra....
Remélem, valakinek sikerül hozzá kedvet csinálni, én nem találom bonyolultnak, viszont a családom szerint nemcsak gusztusos, de finom étel is !!

Sült-padlizsán saláta grillezett csirkemellel

Nehéz nálunk olyan ebédet kitalálni, amit mind az 5-en megeszünk.....Kétfélét főzni állandóan, minden nap, az azért macera. Sokszor készítek úgyis ezt is-azt is, na de nekem is jár egy szabadnap, szóval egy ilyen egyszerű ebéd már bőven annak számít:))

Szerintem nincs olyan gyerek, meg felnőtt se nagyon, aki ne szeretné a grillezett csirkemellet. Nálunk ez az egyszerű , ámde biztosan nyerő fogások közé tartozik. Tehát ez volt a kiindulópont. A hús leírásának nem is szentelnék egy sort sem, ezt mindenki ismeri.

De jó lett volna mellé valami nem megszokott, valami különleges, amit még nem kóstoltunk..... Ez lett most a Piszkénél talált sült padlizsán saláta. Nemcsak gyönyörködtet a csodaszép lila színével ez a zöldség, de a saláta a különleges fűszer kombinációjával egyedi ízélményt adott!
Mi a receptet dupláztuk , a lenti szerintem 2-3 főre elég.

Sült-padlizsán saláta

Hozzávalók:
-1 közepes padlizsán
-1 natur joghurt (vagy ennek megfelelő mennyiségű tejföl)
-fél citrom leve és reszelt héja
-2 kk. méz
-1 gerezd zúzott fokhagyma
-friss chili felaprítva vagy őrölt (mennyiség ízlés szerint)
-1 csokor petrezselyem apróra vágva
-kb. 3 ágnyi mentalevél szintén apróra vágva
-só
-bors(lehetőleg frissen őrölt)
-olívaolaj

A padlizsánt megmossuk, a végeket levágjuk, majd ujjnyi vastagra felszeleteljük, besózzuk, és állni hagyjuk. Ha nagyobb a padlizsán, akkor félbe-negyedbe is vághatjuk a szeleteket. Én a padlizsánt bárhogy készítem, ilyenkor mindig hagyom legalább fél órát állni a sóban, hogy levet eresszen, ettől elveszíti a kesernyés ízét.
Ezalatt épp elkészíthető az öntet:
Belekeverem a joghurtba vagy tejfölbe a citrom levét és héját,a mézet, a fokhagymát, a felaprított zöldfűszereket, a chilit és kevés sót.
Ezután leöntöm a padlizsánról a levét, borsot tekerek rá, majd kiolajozott teflonserpenyőben mindkét oldalát barnásra sütöm. Vigyázat: sok olajat szív magába és nagyon könnyen megég!!
A kisült padlizsándarabkákat a fenti öntetbe forgatom még forrón, majd behűtöm.
Célszerű tehát a salátát előre elkészíteni, jóval a hús előtt, mert hidegen az igazi.



Ha már dupla adag saláta, akkor természetesen kétféleképpen...
Na nem nagyon, csak az első verzió joghurttal, könnyedebben, a második verzió tejföllel,krémesebben. Mindkettő nagyon-nagyon finom!!!!

Brokkolikrémleves kecskesajjtal

Épp ma olvasgattam Max blogján, hogy mennyire várja a tavaszt....Bennem eddig nem is tudatosult, hogy miért is főzök az utóbbi napokban sok zöld színű ételt, pedig kézenfekvő a párhuzam e szín tányérban való megjelenése és a tavaszvárás között. (Nem titok, én is kicsit igyekszem előre dolgozni, vagyis ezt a levest a múlt héten készítettem...)

A karfiol és összes rokona, nálunk határozottan megosztó étel. Aki szereti, az nagyon, aki meg nem, az a szagát sem bírja elviselni. Szerencsére mi vagyunk többen, akik imádjuk:)

A brokkoli és kecskesajt együttese No Saltynál fogott meg: nálunk eddig még nem találkoztak, legalábbis nem egy tányéron:) Talán megszokásból ennél az ételnél megelégedtem a krémes, lágy leves kiegészítőjeként a mandulával ill. a pirítóssal.

Az én levesem valamelyest különbözik a fent említettől, nálam belekívánkozott
mint kötelező, markáns kísérő, a fokhagyma......


Brokkolikrémleves kecskesajttal

Hozzávalók 4 főre:

-50 dkg friss brokkoli
-20 dkg burgonya
-2 gerezd fokhagyma
-kevéske olívaolaj
-1 liter húsalaplé (ha nincs, akkor 1-2 leveskocka)
-1 dl főzőtejszín
-1-2 evőkanál mandulaszirom
-5 dkg kecskesajt (több is lehet persze)
-só
-bors (legtökéletesebb a frissen őrölt)

Első lépésként a zúzott fokhagymát rádobom a felforrósított olívaolajra, de csak épp egy kicsit, nehogy megkeseredjen. Rögtön ezután fel is öntöm a húsalaplével, és beleteszem az apró kockákra vágott burgonyát.
Ezalatt az idő alatt egy teflonserpenyőben szárazon, óvatosan megpirítom a mandulaszirmot.
Míg a burgonya félig megfő, a brokkolit rózsáira szedem, ekkor adom hozzá a leveshez.(Tényleg pár perc elég lesz neki... ) Sóval, borssal ízesítem.
Mielőtt túlságosan megpuhulna a brokkoli, "kimentek" néhány kisebb rózsát a tálaláshoz, a többit pedig merülőmixerrel pépesítem. Ekkor adom hozzá a főzőtejszínt, amivel még egy utolsót forralok rajt, és ha kell, még sózom-borsozom.

Forrón tálalom a levest, minden tányérba teszek 1-1 brokkolirózsát, hintek mandulaszirmot, na és persze a levesbe beleteszem a feldarabolt kecskesajtot.

(A fotón a tányér szélére kerültek, mert a kisebb kockák nem bírtak a gravitációval és elmerültek....magyarul nem lehetett őket látni, pedig kérem, nagyon is főszereplők itt a sajtdarabkák:) ) Friss magos rozskenyérrel ettük.

Házi csirkemell csíkok-kontra junk food

Én magam is azok táborát szaporítom, akik következetesen ellenzik a gyorséttermek rendszeres látogatását. (Legjobb szó erre leginkább a soha...) Persze, ez nem jelenti azt, hogy kamasz gyerekeim még soha nem ettek mekis kaját. Habár, tudják ők kívülről, hogy miért is nem kéne....Tudják, hogy marhára nem fog örülni neki anya és apa...De a tiltott gyümölcs, ugye, mindig édesebb:)

Ezért is örültem meg, mikor mostanában 2 blogon is olyan ételre akadtam, ami megszólalásig hasonlít a fent említett étteremlánc termékeire, de 3 nagy különbséggel: nincs benne semmi egészségtelen adalékanyag , nincs benne ki tudja milyen minőségű olaj és szerintem még finomabb is!

Az első a hétvégén már kipróbálásra is került, nagy-nagy sikerrel fogyott el, úgyhogy ismétlés várható.

( a másik a héten valamikor......)

Szóval Ízbolygónál akadtam a csirke nuggets házi verziójára. A receptet be sem írom, mert itt megtalálható.




Az egyik kommentelő azért picit megijesztett, hogy a sütőben kisütött , trükkösen panírozott csirkecsíkok ki fognak száradni, ezért két dologban pici változtatást eszközöltem. A csirkemell csíkokat beáztattam 1 órára fokhagymás tejbe, ezután következett az Ízbolygónál leírt zacskós panírozás.( nagyon jó és gyors módszer!!! )
Én is olajjal lekentem a sütőpapírt a tepsiben, belerakosgattam a husit és a biztonság kedvéért olajjal ici-picit a tetejét is megspricceltem.

Kissé szkeptikus voltam, de az első kóstolásnál fellélegeztem: nem tudom, hogy az áztatás , vagy az olajjal spriccelés tette, de vajpuha husi lett a végeredmény! (Persze, lehet, hogy enélkül is omlós lett volna, de biztosra akartam menni...)


Ha már "házi gyors-kaja", akkor kötelezően sütöttem hozzá hasábburgonyát. Én is salátával és joghurtos öntettel tálaltam. Ez utóbbiba azért a gyerekek belekönyörögtek egy kevéske ketchupot, amitől nagyon guszta rózsaszínes árnyalatot kapott a mártás.

Mindent elmond, azt hiszem, hogy a gyerekek sommásan kijelentették, hogy anya, ez sokkal jobb, mint a mekiben!

Túrógombóc, a la vörös és fekete

Nagyjából amióta háztartást vezetek, kevés kivételtől eltekintve így készítem a túrógombócot. Még egy főiskolai barátnőmtől kaptam a receptet, aki mindig fogyókúrázott....De nem diéta predesztinált erre, egyszerűen annyira megízlett, hogy meghonosítottam a konyhámban.

Ami új benne, annyi, hogy nem búzadarával, hanem zabpehellyel készül. Aki nem próbálta, az lehet, elsőre fújolni fog, pedig érdemes kipróbálni: pille könnyű túrógombócot eredményez ez az alkotórész. (Igaz, én tulajdonképpen régóta nem teszek bele cukrot sem, mert kívülről úgyis hintünk rá porcukrot, meg eszünk hozzá hol házi sárgabaracklekvárt, hol édes tejfölt, legjobb esetben pedig frissen készült gyümölcsmártást.... De természetesen lehet bele cukrot is tenni, ez már tényleg csak ízlés kérdése.

A másik újdonság a receptben, hogy nálunk a családban többeknek nem kedvence a pirított morzsa. No de hogy is méz ki egy gombóc meztelenül???? Ez a gondom akkor oldódott meg, mikor még néhány éve a Nők Lapjában találkoztam mákba öltöztetett túrógombóccal, mégpedig ott épp szilvarösztivel tálalva. Szerelem lett első látásra....


Azóta egyszerre legalább 2 féle gombóc készül, egy adag "fekete" és egy adag hagyományos. No meg hozzá kedvünk szerint egy kis öntet, most éppen mirelit szederből.

Hát ezért a vörös és fekete:)




Mákos túrógombóc szederöntettel

Hozzávalók:

-1 kg túró
-4 tojás
-10-12 dkg zabpehely
-csipet só
-izlés szerint cukor( kb. 2 evőkanál)
-darált mák a beforgatáshoz ( nem szoktam lemérni, szerintem 10-15 dkg bőven elég)
-porcukor a tálaláshoz

Szederöntet:

-30 dkg mirelit szeder
-cukor ízlés szerint
-egész fahéj
-őrölt szegfűszeg
-1 evőkanál étkezési keményítő

Először a gombóchoz valókat keverem össze: a túrót áttöröm, (ha nincs időm, akkor csak villával alaposan összetöröm), hozzáadom a 4 tojás sárgáját, a zabpelyhet, a csipet sót, aki édesen szereti akkor a cukrot, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét.
Legalább 20 percig állni hagyom, ezalatt a zabpehely megpuhul, formázható lesz a massza.

Eközben megfőzöm az öntetet:
Felteszek forrni kb. 2-3 dl vizet a fűszerekkel és a cukorral együtt, forralom egy ideig, hogy jól átvegye a fűszerek ízét. Ekkor adom hozzá a mirelit gyümölcsöt (persze, ha van friss, az még jobb), és épp csak annyi ideig főzöm, amíg kiolvad, nehogy szétessen. Gyönyörű sötétbordó színe lesz...Közben a keményítőhöz adok 1-2 evőkanál hideg vizet, azzal simára keverem, majd a forró öntetből 1-1 kanálnyit adok hozzá hőkiegyenlítés céljáből és csak akkor öntöm bele a gyümölcsbe a keményítős keveréket, amikor már az is majdnem forró. (Így biztosan nem csomósodik liszttel sem.)
Ezzel együtt már 1 percnél tovább nem szabad főzni, ezalatt épp besűrűsödik.

A gombócok kifőzéséhez nagy fazékban forralom fel a vizet (kis sót ebbe is teszek), és én a biztonság kedvéért mindig csinálok egy próbafőzést, vagyis először mindig csak 1 gombócot teszek a forróvízbe, megvárom, hogy biztosan nem fő-e szét...Ez pillanatok alatt kiderül, mert ha kevés lenne a gombócban a szárazanyag-jelen esetben a zabpehely, akkor másodpercek alatt a gombóc morzsákra hullik szét a vízben. Nem szép látvány....
( Igen, igen: mindenki a saját kárán tanul, előfordult velem egyszer, csakhogy 10 gombóccal:)), na, azóta óvatos vagyok. )

Ha így járunk, nem kell pánikba esni. A túró minősége sosem egyforma, vizesebb vagy szárazabb, emiatt kell hozzá néha több, néha kevesebb zabpehely/dara. Ha az első szétesne, akkor még keverek a masszához 1-2 evőkanállal a zabpehelyből, akkor már biztos lesz a siker.

Természetesen a gombócolást mindig vizes kézzel végzem, anélkül elég nehezen alakulnak ki szabályos gömböcskék.

A főzési idő a mérettől is függ: én közepes nagyságú gombóc párti vagyok, miután feljöttek a víz felszínére még kb. 5 percig főzöm őket. Ezután szűrőben lecsepegtetem és óvatosan beleforgatom a mákba/porcukorral kevert mákba- ki hogyan szeretné.....

Azonnal tálalom a gyümölcsmártással. (De amennyiben valami csoda folytán maradna estére, a mikróban felmelegítve ugyanolyan könnyű lesz, mintha frissen főtt volna.)

Megszámoltam, ebből a giga adagból most 26 gombóc lett. Akinek ez sok, a tojások számából kifolyólag felezni, de akár negyedelni is egyszerű.

Legközelebbi terv az "ebony & ivory", lehet ötletelni a találós kérdésen:)) Annyit elárulok, nem az öntettel variálnék ......

Füstölt fetával töltött gombafejek

Még mindig ott tartunk az ünnepek után, hogy nem annyira kívánjuk a húst, legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint egyébként.

Sokszor megyek úgy bevásárolni, hogy hagyom magam a látottaktól befolyásolni-nem úgy értem, hogy nem tudatosan vásárolok:) - de ha valami finomságot meglátok, akkor jönnek az ötletek.

Így volt ez a mostani gombával is....Nagyon szép friss, nagy champignont kaptam, barnát és fehéret vegyesen. Bevallom őszintén, hogy panírozni és rántani, az nekem kicsit mumus munka...(sok babrálás is jár vele 5 főre, meg ráadásul az egész lakás olajszagú lesz, hála a választásomnak, az amerikai konyhának... ) Jó,jó, néha azért nekifogok, de ha nem muszáj, akkor kitalálok valami más megoldást. Mint például most is. Igaz, ehhez a receptemhez kellett volna juhtúró, vagyis brindza, amit most naná, hogy nem kaptam. Szóval improvizálnom kellett...Nem is volt ez baj, mert a hűtőszekrény rejtettebb zúgaiban mindig ott felejtek valami olyan, számomra rendkívül nélkülözhetetlen szerzeményt, amiről kiderül, miután lejárt a szavatossága, hogy mégiscsak nélkülözhető volt:) Így mentettem meg a kárhozattól és az önjáróvá válástól egy jó adag füstölt fetasajtot. Kár lett volna érte.....

Igy született meg bő negyedóra alatt a

Füstölt fetával töltött gomba

Hozzávalók (kb. 2-3 főre)

-10 nagy champignon
-10-15 dkg füstölt fetasajt
-2-3 evőkanál 20 %-os tejföl
-olivaolaj
-kakukkfű
-tárkony
- petrezselyem
-bors

A sütőt előmelegítjük kb. 180 fokra és egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A gombát legújabb információim szerint megmosni nem szabad, csak letörölgetni ( én bizony eddig mindig megmostam). A gomba tönkjeit kiszedjük, a belső, lemezes felületét olívaolajjal vékonyan megkenjük. Borsot tekerünk rá. A fetát villával jól összetörjük, hozzákeverjük ízlés szerint a tejfölt. Sót nem kíván, a sajt úgyis elég sós, a zöldfűszereket viszont nagyon szereti.

Ezt a keveréket töltögetjük be a tönk helyére, és már mehet is a forró sütőbe.
Kb. 10 perc alatt el is készül, látni fogjuk, mikor kezd a teteje pirulni.
Én az egyszerűség kedvéért párolt rizzsel és egy kis laza tartármártással tálaltam.

Juhtúróval is nagyon finom, azt is célszerű egy kis tejföllel higítani, egyébként ugyanígy készül.

Vörös tonhal steak

A karácsonyi ünnepekre szokásom szerint megszállottként töltöttem fel kamrát és a mélyhűtőt mindenféle földi jóval. Természetes, hogy ezeknek a bespájzolt alapanyagoknak jó, ha a fele felhasználásra került.....
No de aggodalomra semmi ok, hiszen eszünk az új évben is.....
Ennek jegyében emeltem ki a mélyhűtőből egy zacskó vörös tonhalat. Nem most debütált nálunk először, már néhányszor készítettük. A halak közül ez az egyik nagy kedvenc, kiváltképp a gyerekeké. Tulajdonképpen jó irányba alakul az ízlésük, ennek örülök. Azért muszáj volt megemlítenem, napi vendég azért sajna mégsem lehet az asztalunkon, tekintve, hogy egy zacskónyit pillanatok alatt eltüntetnek, mintha soha nem is lett volna....

Azt vallom, úgy van ezekkel a nemesebb alapanyagokkal, hogy minél egyszerűbb-annál nagyszerűbb-vagyis ezt a tonhalat sem érdemes túlbonyolítani, finom ez úgy, ahogy van. Persze, odafigyelést azért igényel, például nagy bűn kiszárítani: egyszer sikerült ezt a hibát elkövetnem, azóta a párom átvette ennek az ételnek a sütését.

Mielőtt megsajnáljátok, mint kizsákmányolt, szegény férjet, leszögezem, hogy egy kezemen meg lehet számolni az általa készített ételeket. A védelmére tudom felhozni, hogy igazából szeret(ne) ő főzni, de rettentő kevés ideje volt az együtt töltött éveink alatt, amit úgy igazán lazán töltött itthon....
Ja, hogy olyankor meg 3 gyerek 3 oldalról csimpaszkodott rá? Hát igen, úgy nehéz főzni.....(Azért ha valami miatt muszáj volt, mindig megoldotta ügyesen, a szakácskönyvet betűről-betűre betartva:))))
De kijelentem, hogy grillezni azt CSAK ő tud igazán a családban, az kifejezetten az ő reszortja, szuper benne és imádja!
( Jujj de jó ebben a borzasztó télben a nagy nyári grillezésekről ábrándozni!!!!Nem vagyok ugyanis kifejezett tél-imádó, egyedül a karácsony az, amit viszont már most várok megint, mint egy kisgyerek....)
Na de visszatérek az eredeti témához.... Az eredeti receptet először Nosaltynál láttam.

Vörös tonhal steak párolt barnarizzsel és vegyes zöldségkörettel

Hozzávalók:

-személyenként 1 db kb. 20 dkg-os mirelit vörös tonhal
-olívaolaj a sütéshez
-só
-bors

A körethez:
-igény szerint barnarizs, vegyes zöldség

Elkészítés:

A halakat a húsokkal ellentétben sosem mikroban olvasztom ki, nem vált be. Inkább hagyom először a hűtőben, aztán pár órát szobahőmérsékleten olvadozni.
Eközben először a köretet készítem el, ami nem igényel magyarázatot.
A terítést is célszerű erre időzíteni, mert ezzel a hallal várni nem lehet, borzasztó gyorsan elkészül akkor viszont azonnal célszerű megenni.

A kiolvadt tonhallal mindössze annyi a teendő, hogy papírtörlővel leszárítgatjuk és mindkét oldalát sózzuk-borsozzuk. Közben grillserpenyőben kevéske olívaolajat forrósítunk fel , a halak mindkét oldalát nem több, mint 2 és fél percig sütjük.
Ezzel kész is, lehet eszegetni!

Nosalty szerint nagyon finom hozzá a párolt ceruzabab, ill. az édesköménygratin. Legközelebb ez utóbbival is kipróbálom!

Szalag barátságból

Barátság:

" A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat."(Márai Sándor)


Max ajándékozott meg ezzel a kitűntető címmel, amitől én meg is hatódtam, úgy, ahogy rég nem.....Hiszen még csak pár napja vagyok itt Köztetek, igaz, Max-szal való barátságunk régebbi keletű. Köszönöm szépen a megtiszteltetést!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte".
Ezek a blogok különösen varázslatosak.
Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.
Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni.
Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Engem ez a "jutalom" sokkal érzékenyebben érint, hiszen az egyik ok, hogy itt vagyok, azt hiszem, a főzés szeretetén túl az volt, ahogy olvastalak Titeket, éreztem köztetek az összetartást, aminek a tér nem szab határokat. Talán ez vonzott ide leginkább.... "I

fejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett ford

Most kezdődik a fejtörés, hogy kinek is adjam tovább......

Adnom kéne Garffykának, adnom kellene Chef Vikinek, akik szintén rég a barátaim, és rengeteg jó szót, bíztatást,szeretetet kaptam tőlük, mikor érezték, hogy szükségem van rá. De őket már Max kiválasztotta.....

Innentől kezdve tulajdonképpen annyi mindenkinek adhatnám, hogy a 8 lehetőség sem lenne elég...Szóval, nehéz nekem itt most igazságosan dönteni. Nehéz, mert én valamelyest az írásaitok által Titeket már ismerlek ( jó, tudom , hogy csak nagyon picikét...de néha egy-egy sor annyi mindent elárul az emberekről!)

Tehát, igazságos választás nincs, de mégis muszáj....Úgy döntöttem, kezdem azokkal,akik először ellátogattak a blogomra. És a többiek? Ők is nagyon szimpatikus emberek.....Sajnos, mindenkinek nem adhatom, de tudom, "gurul" ez a díj tovább, előbb-utóbb eljut mindenkihez, akihez szeretném!!

Akkor most következzenek, akiknek én adnám tovább a szalagot:) a sorrendnek természtesen nincs jelentősége)

Fűszeres Eszter

Vesta

Éva

Mamma

Nemisbéka

Starfokker

Beatbull

Cooking Star

Fogadjátok szeretettel!

Régimódi uzsonna

Későbbi postjaim során valószínűleg ki fog derülni, hogy bár főzni is szeretek, a gyengém azért mégiscsak a sütés......Talán némi szerepe az édesszájú családomnak is van ebben, bár ők ezt kifejezetten tagadják:)
Valami megfoghatatlan oknál fogva pedig határozott a vonzalmam a kelt tészták irányában. Annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos eredményeim gyakran, a kelleténél legalábbis gyakrabban a " ronda, de finom" kategóriába kerülnek....
Hajlamos vagyok mindent túlkeleszteni, pedig tudom ám előre, és mégis:)

Erre a finom kalácsra Csicseriborsó blogján találtam,bár mások is megsütötték emlékeim szerint, de sajnos, mindenki most nem jut eszembe, sorry.

Békés vasárnap délután, jeges, fagyos idő,minden adott volt egy nyugalmas családi uzsonnához.

A dagasztást én is régóta a kenyérsütőgépemre bízom, tehát nem mondhatom, hogy túl sok munkám lett volna vele. Arra azért nagyon figyeltem, hogy az összes hozzávalót órákkal előbb előkészítettem a meleg konyhába, mert a kamra az manapság egy jégverem.


Kakaós-kókuszos és fahéjas mogyorós kalács

Hozzávalók:

A tésztához:

-50 dkg liszt (és még kevés a nyújtáshoz)
-1 tasak szárított élesztő
-3 púpozott evőkanál cukor
-kb. 2,5 dl tej (nekem kellett ennyi)
-8 dkg vaj
-1 tojás
-1 csipet só

Ezeket az alapanyagokat sorban betettem a gépbe, ahogy kell. Alulra a folyadék, meglangyosítva, a vaj kissé megolvasztva, felülre a szárazanyagok és legfelül az élesztő - ez utóbbi semmiképpen ne érintkezzen a sóval!!!
Itt rábíztam a dagasztás -kelesztést a gépre, miközben elkészítettem a 2 féle tölteléket.
Itt elkövettem egy kis változtatást: nekem több töltelék kívánkozott a kalácsba, pontosan ennyi:

Kakaós -kókuszos krém:

-8 dkg vaj
-3 evőkanál kristálycukor
-1 evőkanál cukrozatlan, jó minőségű kakaó
-2 evőkanál kókuszreszelék

Fahéjas-mogyorós krém

-8 dkg vaj
-3 evőkanál kristálycukor
-3 evőkanál darált mogyoró

-a kenéshez tojássárgája,
-a diszítéshez jégcukor

A krém készítése szerintem adja magát: a kissé megolvasztott vajhoz keverjük a hozzávalókat.

Egyórányi kelés után a tésztát átgyúrjuk és két cipóra osztjuk. Az elsőt alaposan belisztezett deszkán kb. 30X25-ös téglalappá nyújtjuk, majd rákenjük az első krémet. Úgy tekerjük fel, mint a bejglit, ekkor pedig a rudat majdnem a végéig középen kettévágjuk(kb. 1 cm hosszan maradjon egyben), a két részt pedig összfonjuk egyszerűen, vagyis áthajtjuk egymáson a két csíkot.
Én erről a fontos mozzanatról sajnos nem készítettem képet, de itt látható.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük (nálam légkeverésen 160 fok is elég), a tepsibe sütőpapírt fektetek, erre helyezem a 2 fonatot. Még 20 percet kelesztem meleg helyen, majd a tojássárgájával lekenem, szórócukorral meghintam és mehet a sütőbe. Én 20 percig sütöttem, de még így is le kellett 15 perc után takarni, mert megégett volna.

Ugyanígy járunk el a másik cipóval.

És íme, a végeredmény, még a tepsiben....Kissé összenőve:)

Itt pedig már nekiesett a család a kakaós -kókuszosnak:

Nem kisebb sikert aratott a fahájas-mogyorós kombináció sem....Természetesen az elmaradhatatlan habos kakaóval eszegettük!





Igen-igen: a diszítés nem autentikus, de nem volt a közelben egész mogyoró.Bár éppenséggel lehetne mandulás is az a kalács....
Hááát, nem száradt ránk....:))
Csicseriborsó is írja, hogy a töltelék-variációknak csak a képzelet szab határt! Nekem is van még 1-2 ötletem:)

Forró leves a hidegben, avagy minden most kezdődik el...(na jó, azért nem minden:) )

Csípős édesburgonyaleves

Legalább 1 éve megszállottan olvasom a gasztroblogokat. Gyönyörködöm, csodálom a kreativiást, a profizmust, és nem mellesleg sok-sok receptet kipróbálok. Van, hogy változatlanul készítem el, de előfordul, hogy a családom ízlésére kissé átformálom, vagy egyszerűen a kamra tartalma ill. hiányosságai jegyében alakítom át az ételeket.

Eközben aztán arra eszméltem, hogy én is kedvet kaptam a blogoláshoz. Ami, valljuk be, nem haszontalan elfoglaltság. Nem lehet az, hiszen itt van nekem a 3 gyermekem, ha másért nem, már azért megéri megörökíteni a konyhai tevékenységem érdekesebb mozzanatait, hogy legyen hol keresgélniük sok-sok év múlva, ha ízemlékeikben felbukkan valami régi ,nosztalgikus, gyermekkori.

Tehát megpróbálkozom.......Az első "lépteim" nem lesznek persze tökéletesek, tudom jól. A fotózásból meg aztán határozottan vannak lemaradásaim. Remélem, aki idetéved, elnézi nekem ezeket a csetlés-botlásokat:)

Első lépésként egy levest választottam amolyan lélekmelegítő gyanánt.

Bevallom őszintén, hogy éveken át megállás nélkül sétáltam el a multikban az édesburgonya mellett. Nem ismertem, nem hozott lázba, nem néztem utána. Hiba volt, belátom.....

Sajtkukac blogján itt találkoztam ezzel a levessel először és rögtön megkívántam. Sikerélményemet csak fokozta, hogy ez volt az első krémleves, amely osztatlan sikert aratott a gyerekeim körében is, akik pedig sajnos ,meglehetősen válogatósak.

Csípős édesburgonyaleves

Hozzávalók (4 személyre):

-1 nagyobb édesburgonya(35 dkg legalább)
-1 liter húsleves vagy zöldségalaplé
-kb. fél dl narancslé
-1 narancs reszelt héja (ezt én kihagytam bionarancs híján)
-bors és chili paprika ízlés szerint
-2 dl tejszín
-apróta vágott petrezselyem a tálaláshoz

Leírni tényleg tovább tart, mint elkészíteni: a meghámozott, kisebb kockákra vágott édesburgonyát puhára főzöm a húsalaplében, leveszem a tűzről. Merülőmixerrel krémessé turmixolom, majd hozzáadom a narancslevét és héját, borssal, csípős paprikával ízesítem. Óvatosan hozzákeverem a főzőtejszínt (először a tejszínhez keverek a hőkiegyenlítés miatt egy kevés forró levest ), majd visszateszem a tűzhelyre és még egyet forralok rajta.
Forrón tálalom, petrezselyemmel meghintve, friss pirítóssal . Felnőtteknek külön is kínálok hozzá chilit.

Találtam még izgalmas édesburgonya levest franciásan,hagymásan itt . Ezt is ki kell próbálnom egyszer......