Mikor a VKF-re egy mézes változatot sütöttem, akkor jött a szikra, hogy ezt ismételni kell! Aztán lapozgatva a receptek közt jött néhány motiváció-mert elvétve azért akad piskóta tekercs és megszületett a következő cseppet sem unalmas, ám gyorsnak mondható süti.
Bodza konyháján akadtam erre az inspiráló ötletre, miszerint csempésszünk némi mákot a tésztába....
És lőn....25 perc múlva tálon pihent a mákszemekkel pöttyözött tekercs!

-8 tojás sárgája
-5 tojás fehérje
-8 dkg finomliszt
-1 dkg étkezési keményítő
-2 dkg mák( nem darált!)
-10 dkg cukor
-fél sütőpor( aki akarja, elhagyhatja)
-csipet só
-lekvár tetszés szerint
A sütőt előmemegítjük 170 fokra légkeverésen, amúgy + 15-20 fok kell.
(Azért a különbség a tojássárgája-fehérje arányában, mert kevesebb habbal jobban tekerhető a tészta, kevésbé fog törni.)
Hagyományos módon a fehérjét sóval kemény habbá verjük, majd a sárgáját a cukorral habosra keverjük.
Ekkor adjuk hozzá a lisztet, keményítővel, mákkal, sütőporral óvatosan, de alaposan beleforgatva.
A tojáshabot pedig tényleg csakis laza, könnyed mozdulatokkal forgatjuk a tésztába.
A masszát nagy méretű sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük szét egyenletesen és kb. 15 percet sütjük. ( Nekem vissza kellett vennem a hőfokot, nagyon pirult a tészta.)
Enyhén benedvesített konyharuhára borítjuk a kész piskótát és egymás után többször ki és be tekerjük.
Mivel ebbe most lekvár került, ezt bátran még melegen is belekenhetjük. ( Ha krémről van szó, ahhoz ki kell hűteni!!!)

Porcukorral meghintjük.
Miután kihűlt, már lehet is szeletelni!
Bodza ötletétől vezérelve és egy kis üveg bioszilvalekvár birtokában most én is ezzel töltöttem.

Nagyon kellemesen egészítik ki egymást a puha piskótában a roppanó mákszemek és az édes ízt jól ellenpontozza a savanykás lekvár.
Egyszóval: finom volt!!!!


















Reszelt parmezánnal tálaljuk.
Ezek a kedvenceim - még egykeként...
Picit nagyobbacska:
És máris kamasz.....
Itt meg már visszavonhatatlanul felnőttként....



Nem tudom eldönteni, melyik a finomabb....







Kapros tejföllel ettük......





Stahl Judit Enni jó c. könyvéből.... 



