2009. október 31., szombat

Kukoricás lepény salsával

Szemtelenül egyszerű, gyors előétel vagy akár vacsorára is megteszi. Persze, húsok mellé sem tilos....
Zöldséges lepények különböző változatban már készültek itt és itt is, most ez is felkerült a repertoárunkra. A kukorica édeskés jellegénél fogva ez teljesen más, de ez is nagyon finom!



Kukoricás lepény salsával

-50 dkg konzerv kukorica ( 2 kis doboz)
-3 tojás
-só, fehérbors, római kömény
-2 púpozott ek. tejföl ( opcionális)
-kb. 8-10 dkg liszt
-kevés olaj a serpenyőhöz

A kukoricát lecsepegtettem és a felvert tojásokkal elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, majd a tejfölt (ami eredetileg nem szerepel, de így láttam megfelelő állagúnak) és a fűszereket.
A receptben nincs megadva a liszt mennyisége, én lemértem, nekem ennyivel lett sütésre alkalmas, nem túlzottan híg.
A teflonserpenyőben a kevéske olajat felforrósítottam és evőkanállal belemertem 1-1 kanálnyit, amit ellapítottam kb. fél cm-esre.
Mindkét oldalát kb. 2 percen át sütöttem közepes lángon, míg kicsit sült-barnás színt nem kapott.

Lehet hozzá mártogatós is készíteni, most paradicsom salsával ettük:

Paradicsom salsa
-3 nagyobb paradicsom
-1-2 újhagyma
-korianderzöld
-fehérborecet, kevés cukor, só

A paradicsomot egészen apró kockákra vágtam, a hagymát vékonyan felkarikáztam, a többi összetevőből öntetet készítettem.


Melegen is - hidegen is ettünk a lepényekből, a salsa mindkétféleképpen tökéletesen passzolt hozzá.

*A fent megadott mennyiségből jó sok, kb.20 lepény lesz. Ez 4 nagy adag.
Ha kevesebbet szeretnénk, használjunk 1 konzervet, 2 tojást és fél adagnyi lisztet. Bár, ahogy már írtam, hidegen is el fog fogyni.....
*A római köményt és a koriandert én semmiképp nem hagynám ki az összetevők közül, ezek teszik az ételt karakteressé.
Szintén a NLK októberi számában szerepelt az eredeti recept, de itt-ott módosítottam.

2009. október 29., csütörtök

Szezámos fonott zsemle és szögletes virág

A mai napra egy igen finom torta posztolását terveztem.
Aha, terveztem...Meg meg is sütöttem... Csak úgy, alkalom nélkül-mert megtetszett.
Hmmmm. Tulajdonképpen a torta 70%-a tökéletes lett....Omlós a tészta, az első töltelék fincsi és a csokibevonat is az...
Csak a közte lévő 30 %-nyi rész ne lett volna olyan, amilyen .....Őszintén????
Kanállal ettük meg.
Eszméletlenül finom volt, de tényleg. Csak kissé szürrealisztikus látványt nyújtott a tányéron. Nem vagyok szadista hajlamú, ezért nem fényképeztem le.... (Arra gondoltam, miközben eszegettem, hogy mennyivel nyerőbb lett volna poharas krémben utaznom...)
Majd nekifutok újra, akkor feltétlenül felteszem, mert kifejezetten szuper kis torta-ha jól csinálok mindent. Még nem döntöttem el, hol a gubanc - szerintem én abban hibáztam, hogy éreztem már menet közben, nincs rendben a recept szerint a krém sűrűsége, de gondoltam, nem kukacoskodom már megint. Hát, jobb lett volna...:))))

Úgyhogy marad mára egy régebben sütött kis péksüti....
Előre leszögezem, hogy sokaktól eltérően én sajnos naponta nem tudok kenyeret sütni, de igyekszem minél gyakrabban...Ennélfogva a formázásban is lassabban haladok, nem minden lesz épp olyan, amilyennek megálmodtam.
Nem baj, a tészta minőségével legalább már elégedett vagyok és meg merek magamnak engedni itt-ott némi kísérletezést is különböző lisztekkel.
Most a kedvenc, sokat sütött, Chef Viki féle túrós kenyéralapból indultam ki, de némiképp módosítottam: a lisztbe került teljes kiőrlésű rész is jócskán.

Szezámmagos fonott zsemle és szögletes virág

-1 ek. olaj
-1 ek. ecet
-2,5 dl langyos víz
-1 lapos ek. só
-25 dkg tehéntúró
-20 dkg graham liszt
-30 dkg simaliszt
-1 ek. tejpor
-1 ek. burgonyapehely
-2,5 dkg élesztő vagy 7 g szárított
-1 ek. cukor

Szokás szerint a kenyérsütőgép végezte el a munka dandárját.
Én csak a szépen megkelt tésztát átgyúrtam ( másfél óra múltán), majd 8 egyenlő részre osztottam. ( Lehet belőle akár 10 is.....)
A feléből a képeken látható egyszerű fonással helyes kis fonott zsemlék születtek, a másik felét pedig a szintén látható módon éles pengével keresztbe bevágtam és kissé széthajtottam.

Ezután még a langyos sütőben fél órán át kelesztettem. A fonott koszorúk teljesen összenőttek, a virágok pedig kinyíltak-bár kissé szögletesebbek lettek, mint szerettem volna. Ezt még gyakorolni kell.....
Sütés előtt vízzel bespricceltem őket, szezámmaggal meghintettem, majd kb. 20 perc alatt 175 fokon szép pirosas-barnára sütöttem .

Az állományát tekintve a graham liszttel teljesen könnyű, finom péksüteményt sikerült sütni, az ízében sem csalódtunk, mellesleg másnapra sem száradt ki.....
Mostanra pedig eljött az ideje, hogy én is kipróbáljam a céklás és a sütőtökös változatokat, de psszt!! mert itthon még van némi ellenállás ezügyben:))

Ez pedig arról jutott eszembe, hogy Szepyke szerint ( igaza van!!) közeledik a karácsony, Viki pedig szereti George Michaelt - na ebből ezt gyúrtam össze:))) Mai ízlésemmel kissé csöpögős, de 18 évesen nem találtam annak kicsit sem.... Konkrétan imádtam, persze történet is volt hozzá, de azt most inkább megtartom magamnak......

2009. október 28., szerda

Újabb díj

A tegnapi nap megint egymás megajándékozásáról (is) szólt, és többen is gondoltak rám...
Köszönöm ezt a kedvességet Yasmine-nak, Andinak és Gizinek, Edithnek, Mandynek !!!


Rögtön tovább is adom, amíg van kinek, mert gyorsan körbeér, már látom... Sokaknak adom tovább, mert nekem is sokan küldték:))
Küldöm Orsinak, Flat Catnek, Judithnak, Duendének, Mohának, Fahéj és Fetának, Ancsinak, Bellynek, Szepykének, Garffykának, ChefVikinek!
Fogadjátok szeretettel!!!

2009. október 27., kedd

Sörben, mustárban pácolt karaj

Nálam eleddig a húsételek tekintetében némi szűzpecsenye kivételével csakis szárnyast ill. marhahúst láttatok. Ez a valóság, sok-sok éve nem ettünk disznóhúst.
Mostanra azonban kissé kezdem unni, bevallom, ráadásul a sok-sok hormon, antibiotikum és egyebek amitől szép, nagyra nőnek a pulykák.....Szóval elegem lett kicsit.
Bár azzal sem áltatom magam, hogy ezek a disznók ilyet sosem láttak, csak és kizárólag biotakarmányon híztak...
Na, mindegy- ezen én biztosan nem tudok változtatni, a mangalica meg ötünkre kissé húzós. Ez van.....
Az eredeti recept tarjára íródott, de a zsíros húst továbbra is képtelen vagyok ( az egész családdal egyetemben) megenni.....
Hiába, gyerekkorom óta el lehet kergetni az asztaltól 1 mm zsírral a hússzeleten -, ha választani kell, akkor inkább nem eszem. Tudom, válogatós vagyok....


Sörben, mustárban pácolt karaj


-70 dkg karaj felszelve
-2 dl világos sör
-20 dkg vöröshagyma
-só, bors
-mustár+ kevés dijonimustár is
-pár ek. olívaolaj vagy zsír tetszés szerint


A kissé kiklopfolt szeleteket bepácoltam a következőképp:
a hagymát karikára vágtam, a mustárt elkevertem a sörrel, a borssal, olajjal.
Minden szeletet bekentem a fenti kencével, rápakoltam némi hagymát és egy tálban a maradék pácot is ráöntve pár órát pihentettem. (akár 1 éjszakát is állhat)
Teflon serpenyőben először pirosra sütöttem a szeletek mindkét oldalát, sóztam, majd a páclét ráöntve még pár percet pároltam, míg finom, omlós nem lett, a lé meg elpárolgott róla -a sörtől szerintem nagyon gyorsan puhul!!!
Szóval újabb érv a sör mellett :)


Ízlés szerinti körettel tálaljuk, nálunk a gyerekek kikönyörögték a jó öreg krumplipürét.
A felnőtteknek egy jó pohár hideg sör is dukál mellé!
Forrás: NLK ehavi száma

2009. október 25., vasárnap

Török sült tejberizs, vagy valami hasonló....

Valami hasonló, mert a lányom szerint nem ugyanaz mégsem. Mi nem stimmel, nem tudja megmondani, de másnak kellett volna lenni. A receptek között alapjaiban csupa ilyenre bukkantam.....De amit ő evett, az természetesen sokkal jobb volt.
Én annyit tudtam kisütni, talán nem ártott volna neki, ha van egy karamellizálópisztolyom, és a végén ráégetem a cukrot, de szerinte nem erről van szó.
Kérem, ha valaki ismeri az autentikusat és leírná- akkor azt nagyon megköszönném!
Ennek ellenére ez is egy finom édesség, úgyhogy azért közzéteszem....

Török sült tejberizs

-25 dkg hagyományos rizs
-kb.1 dl víz
-csipet só
-kb. 5-6 dl tej
-2 csomag vaníliás cukor
-3 ek. cukor (lehet több is ízlés szerint)
-2 tojássárgája
-1 evőkanál étkezési keményítő
-a tetejére: pár kanál barnacukor

Gyakorlatilag ugyanúgy főztem az elején, mint a tejberizst itt, azzal a különbséggel, hogy a végén szaftosabb maradt jóval, fontos, hogy ne legyen túl sűrű a végeredmény.
( A folyadék mennyisége függ a rizstől is, tehát a fent megadott mennyiség nem szentírás, el lehet tőle térni!! )
Röviden: rizs+ víz+ csipet só+cukrok, majd tej a mikróban főzve. Részletesen lásd itt.
Mikor a rizs puha, de kellően szaftos is, kicsit kihűtöm. Ekkor elkeverek benne 2 tojássárgáját és a keményítőt. Tűzálló tálkákba osztom szét és addig sütöm kb. 170-180 fokon, míg a teteje meg nem barnul.

A recept alapból ennyi lenne, de a lányom féle török tejberizs tetején volt valami....
Ezért szórtam meg barnacukorral és grill fokozaton próbáltam rákaramellizálni. Nem sikerült: szépen beszívta a massza a cukrot. Itt jutott eszembe a pisztoly, mármint a karaellizáló:)) Azzal biztosan szép végeredmény született volna, úgyhogy felvettem a listámra...

Végül egy huszárvágással juharsziruppal megöntözve ettük meg, ami garantáltan nem török, de nagyon finom volt!
Ez a változat a NLK 7. számából származik.....

Ezt meg most csak úgy, bár már volt, de nem tudom megunni.

2009. október 24., szombat

Burgonyakrémleves parmezánnal, rozmaringgal

Jön a tél, megint anélkül, hogy igazi langyos, őszi napokban lett volna részünk. Volt meleg néha, volt-de akkor annyira meleg, mint nyáron. A szandál után került elő megint a csizmám, a pólóim után a téli dzsekim. Semmi átmenet, semmi esély a hozzászokáshoz.

Ja, azt meg nem is mondtam, mennyire utálom a hideget. Nem szeretek több réteg ruhát húzni, kesztyűt hordani, de gyűlölök fázni a szeles-jeges dermesztő utcán, egyáltalán, kimenni sem akarok, csak ha nagyon muszáj.
Néha a korcsolyapályán még élvezem azt a pár órát, azt nagyon szeretem...De ennyi...
A síelés speciel már túl sok lenne nekem. Oda már hosszabb időt kellene szánni, na, kösz, ennyi nekem túlzás a fagyoskodásból. Nem kérem, köszönöm....
Ha választhatok, inkább az örök nyár és a víz:)

Ha már zima, akkor meleg leves. Inkább forró. Méginkább krémes. De az sem baj, ugye, ha nem kell vele sokat játszani?
Ez ilyen, itt találtam Chili & Vaníliánál és az első kanálnál örök barátságot is kötöttünk.


Burgonyakrémleves parmezánnal és rozmaringgal


-3 -4 közepesnél nagyobb burgonya
-4-5 dl húsleves
-4 dl tej
-1 salotta hagyma vagy fél vöröshagyma
-1 gerezd fokhagyma
-diónyi vaj
-pár szál friss rozmaring
-só, bors, szerecsendió
-egy kis sherry és 1-2 ek tejszín
-4 dkg parmezán

A vajat megolvasztva megfonnyasztottam az apróra vágott hagymákat és húslevessel felöntöttem. Ebbe kockáztam bele a krumplit és belecsipegettem a rozmaring leveleket. Puhára főztem.
Amikor majdnem kész, akkor öntöttem hozzá a tejet, felforraltam, belekevertem a parmezánt. Sóztam, borsoztam, reszeltem bele egy kevés szerecsendiót.
Botmixerrel pürésítettem. Ekkor célszerű megkóstolni, igény szerint fűszerezni, a sűrűséget is be lehet még állítani.
Ízesíthető egy kevéske sherryvel, pici tejszínnel még lágyabb lesz.

Aki akarja, át is szűrheti-engem nem zavartak a parányi rozmaring darabkák.
Nagyon finom pikáns, lágyan krémes leves. Frissen sült bagettel az igazi.

2009. október 22., csütörtök

Almás-mákos kocka

Nem kellene nekem egy kicsit pihentetnem ezt a blogolást?
( Nem abbahagyni gondolom, csak lazítani a tempón...Azért írom,mert igazán nem siránkozásnak szánom, csak egyszerűen nagyon elégedetlen vagyok magammal-ment ez már jobban is...)
Ezt a kérdést teszem fel magamnak naponta, mikor ehhez hasonló finom, ámde kissé elfuserált küllemű sütemény kerül ki a kezem alól.
Mondjuk egyáltalán a konyha közelébe sem kellett volna mennem azok után, amikor sikerült egy egész üveg mogyoróolajat megröptetni, összetörni és naná, hogy a konyhaszekrény alá befolyatni.
Ezt csak azok tudják értékelni, akik mostak-takarítottak már fel fél liter olaj után...
Így jár az, akinek megszaporodnak a napi teendői, de nem vesz róla tudomást, és próbálja a régi, megszokott rutin szerint belepréselni a nap 24 órájába azt, amihez 36 kellene minimum. Makacs nőszemély vagyok, na....... (A blogolás meg függővé tesz, mondja valaki, hogy nincs igazam:D Nehéz róla lemondani, mert igenis, sok örömmel jár....)
Szóval, ha egyszer ilyen manapság a kézügyességem, akkor nem is értem, miért csodálkozom, hogy esztétikus sütit és normális fényképeket képtelen vagyok készíteni. Pedig már alakultak a dolgaim pozitív irányba...Most visszaestem. Kapkodok. Folyamatosan kapkodok és ez lesz belőle....Na, mindegy, lássátok bénázásom, ez is én vagyok....

A sütivel is melléfogtam-nem, nem rossz, de sokkal többet vártam tőle. Egyszer jó volt, de van ennél finomabb is ugyanennyi munkával. Döntsétek el ti.....


Almás-mákos kocka

A mákkrémhez és a rakományhoz:
-1 narancs és 1 citrom héja, leve
-10 dkg marcipán
-6 ek. tej (szerintem több kell!)
-2,5 dkg vaj
-15 dkg darált mák
-6 dkg porcukor
-1 kk. fahéj
-10 db közepes, savanykás alma

A tésztához:

-25 dkg vaj
-25 dkg cukor
-2 vaníliás cukor
-csipet só
-6 tojás
-30 dkg finomliszt
-8 dkg étk. keményítő
-1 sütőpor
-2,5 dl tejföl
-5 ek. rum
-10 dkg sárgabarack lekvár
-3 dkg dió durvára őrölve ( kihagytam)
-vaníliás cukor a szóráshoz

A töltelékkel kezdtem: a citrushéjakat lereszeltem, a marcipánt úgyszintén, csak durvábbra. A citrom és narancs levét kicsavartam.
A tejet felforrósítottam és a vajat felolvasztottam benne- hozzákevertem a mákot. Hozzáadtam a narancshéjat, és levet, a porcukrot és a fahéjat, 15 perc pihentetés után belekevertem a marcipánt.
*Megjegyzés: szerintem a 6 ek. tej kevés, így kenhetetlen, tömör a massza!!!!!! Persze, erre is későn jöttem rá....

Az almákat mosás után meghámoztam, félbevágtam, a magházat kiemeltem, citromlével megöntöztem.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem és egy nagyobb tepsit (35x40 cm) kibéleltem sütőpapírral.

Összekevertem a tésztához valókat: először a vajat a cukrokkal habosra, majd hozzá a sót, a citromhéjat, a tojásokat egyenként. Ezután mehet bele a sütőporos-lisztes-keményítős keverék a tejföllel felváltva, végül a rum.

A masszát belesimítottam a tepsibe, úgy, hogy egy kicsit magasabb legyen a széle, hogy ne púposodjon fel. A szárazra törölt almákat magházukkal felfele elosztottam a tésztán, az üregekbe belekanalaztam a tölteléket és kb 1 órán át ( nekem 50 perc elég volt) sütöttem-tűpróba! ( Félidőben le kellett takarnom!! )

A kész, forró süteményt felforrósított és átszűrt lekvárral átkentem. A diót ekkor kell rászórni-én kihagytam, nekem a mák és dió külön-külön jön be...
A porcukor úgyszintén lemaradt, mert egyrészt a süti is elég édes, másrészt a családban nem mindenki rajong érte...De nyugodtan szórja meg, aki szereti, valóban szebb lesz tőle a szelet!

Nem volt valójában semmi gond a süteménnyel, csak a nagy almák miatt a szép szeletelés nehézkes. Ráadásul valahogy én többet vártam tőle...
De összességében uzsonnára, tea-kávé mellé azért lecsúszott!

Forrás: Nők Lapja Konyha 2009 okt.i szám

2009. október 21., szerda

Római gnocchi

A krumplit ezúttal senki ne keresse a receptben, nem fogja megtalálni.
Bevallom, mikor először ettem, nekem is az volt a benyomásom, hogy ez aztán nem gnocchi...Köszönőviszonyban sincsenek egymással....
De ha egyszer Rómában ilyen néven fut, muszáj elfogadni. Érdemes is, mert azontúl, hogy a szokásos, rugalmas kis krumplis gombóckákhoz köze sincs-attól még nagyon finom étel!



Római gnocchi

A szószhoz:


-4 dkg vaj
-6 dkg összeaprított bacon szalonna
-1 kicsi vöröshagyma aprítva
-1 sárgarépa reszelve
-1 ek. liszt
-2-3 fokhagymagerezd
-3-4 dl paszírozott paradicsom
-3-4 dl húsleves
-só, bors
-1 kis csokor bouquet garni

A gnocchihoz:

-5 dl tej
-6 dkg vaj
-15 dkg búzadara
-3 dkg liszt
-2 ek tejszín
-1 tojás+ 2 sárgája
-4-5 ek. reszelt parmezán jellegű sajt
-só, bors
-6 dkg olvasztott vaj

Először a szószhoz valókat teszem fel főni, közben a gnocchi is elkészül....
A vajon a bacont megpirítom és hozzáadom a répát, a hagymákat is. Rászórom a lisztet, átkeverem és felöntöm a paradicsommal, a húslevessel. Fűszerezem, lassú tűzön hosszan főzöm-kb. 40 percig.
Végül merülőmixerrel egyneműsítem.

Eközben elkészítem a gnocchit.
A tejet vajjal felforralom, lassan beleöntöm a darát és a lisztet, lassú tűzön 5 percig kevergetve főzöm. Akkor jó, ha elválik az edény falától.
Kicsit kihűtöm, majd belekeverem az 1 egésztojást és a 2 sárgáját, a tejszínt és a sajt felét. Sózom, borsozom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe simítom 1 cm vastagon, az olvasztott vajjal átkenem és 160 fokon ( légkeverés) 25 percig sütöm. ( Nem kell, hogy megpiruljon..)
Ha megsült, akkor 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrom a gnocchikat.

Forrón, paradicsommártással , sajttal meghintve tálalom.
Bő 3, ill. kisétkűeknek 4 adag lesz belőle.

További gnocchi receptek találhatók itt, itt és itt is.
A recept átalakítva a Le cordon Bleu főzőiskola Olasz konyha c. könyvéből.

2009. október 20., kedd

Briós megint, most francia

Tegnap rossz napom volt. Nem lehet mindig jó.
Na, én éppen ilyenkor veszem elő a kenyérsütőgépet, nálam ez terápiás jellegű tevékenység. Ilyenkor a legjobb a tésztát gyömöszölni és látni, ahogy a kezem alatt formálódik, a szinte semmiből valami finomságos tízórai lesz.
Ja, a terápiához az is hozzátartozik, hogy bár van benne némi kockázat, de ilyenkor muszáj valami újat kipróbálni. Ez is az, hisz volt már nemrég spanyol briós itt, de az más. A tésztáját tekintve is, a formázás miatt is.
Ez most francia és valóban nincs vele semmi bonyodalom, ugyanakkkor vicces a formája, a tésztája finom, levegős-amilyennek lennie kell. Mellesleg kipróbáltam egy fonott péksütit is belőle-nekem az is nagyon bejön....A gyerekeknek úgyszintén.

Francia briós


-190 ml tej
-1 tojás
-1 tojássárgája
-1 kk. só
-1 citrom héja
-5 dkg olvasztott vaj
-1 ek. burgonyapehely
-1 ek. tejpor
-4 dkg fruktóz vagy 5 dkg porcukor
-vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
-50 dkg finomliszt
-1 zacskó(7g) szárított élesztő

A kenéshez:
-1 tojás

A tésztát a gép dagasztotta, kelesztette másfél órán át, ezután gyúrtam át. Olyan kellemes, rugalmas textúrájú tésztája lett, hogy még a deszkán alálisztezést sem igényelt, simán lehetett formázni. Az eredeti recept szerint 8 kis kerek kerámia formában kell sütni, így 10 részre célszerű osztani. A formákat ki kell vajazni, ezekbe 8 részból szép kis gombócokat kell helyezni. A fennmaradó 2 rész mindegyikét 4-be kell vágni, csepp alakra formázni és ujjunkkal lukat nyomva a gombócokba a cseppeket ezekbe, ill. ezek tetejére kell helyezni.


( Vigyázat, ez már a megkelt állapot, sokkal kisebb gombócokat tettem a formába, nem töltötték ki egyáltalán, csak kb. 2/3 részig....)

Pontos formázás fázisfotókkal itt található, a recept kis változtatással szintén innen származik.
Ezek után én még jó fél órát langyos helyen kelesztettem, konkrétan a sütő ajtajában, ami 40 fokon ment.Csodás növekedésen mentek keresztül, több, mint 2x-esére nőttek!
Tojással lekentem őket és kb. 175 fokon 20-25 perc alatt gyönyörű aranybarnára sütöttem őket. Eredetileg a formák kisebbek lehettek-nekem csak szuffléformám volt, ami ehhez hasonló volna. ( Ezekben óriás briósok lesznek-nagyétvágyú kamaszméretben:)) )
Ebben sütöttem ki 4 db-ot, másik kettőből, amint látható 3-as fonással kis koszorúkat készítettem, a végüket szorosan aláhajtva .

Nekem ezek még jobban tetszettek....( Kb 5 perccel kevesebb sütési idő elég volt nekik-vékonyabbak jóval..)

Vajjal, lekvárral reggelire is csodálatosak!



2009. október 19., hétfő

Mennyire vagyok környezettudatos vásárló?

Mandy és Viki dobta tovább nekem a kérdést....



Minél inkább elgondolkozom azon, rá kell döbbennem, hogy bár igyekszem, de nem eléggé sikerül...
Nem ostorozom magam, mert mint mindennek, ennek is vannak rajtunk kívül álló, csúf anyagi határai. Első olvasatra azt hinné az ember, hogy környezettudatosnak lenni ma olcsóbb és kifizetődőbb megoldás. Hát, korántsem-sajnos....
Vannak kivételek, mint pl. a mostanában olvasott mosódió használata, vagy az ecet felhasználása tisztítószerként- de ezen túl nem sok olyan megoldást tudok felsorolni, ami hatékony, környezetbarát ill. a pénztárcánknak sem ellensége......
Egyszóval: van számos olyan dolog, amiről tudom, bizony, hogy egészségesebb, környezetkímélőbb - de egyszerűen nem fér bele a keretbe. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Amire rendkívül odafigyelek, az a mindennnapokon asztalunkra kerülő élelmiszerek minősége. Csodás volna, ha az összes zöldségből, gyümölcsből és egyebekből a bio változatot engedhetném meg magunknak, de 5 emberre számolva ez pillanatnyilag nekünk a lehetetlennel egyenlő....Szívem szerint csakis Cserpes tej kerülne az asztalra, mert tudom, hogy tökéletes minőség, ráadásul nagyon finom is, sokszor meg is veszem, de állandóan nem tehetem....Van még számos ilyen példa.

A körülmények is sok mindent befolyásolnak. Viszonylag nagyvárosban élünk, ahol azonban a tömegközlekedés nem igazán gördülékeny, így az autó használata elkerülhetetlen. Itthon dolgozom, ami némileg szabaddá tesz, de időpontok azért kötnek, emiatt a gyerekek nem szorulnak menzára-ez már önmagában is óriási előny a számukra.

Most pedig jöjjenek a konkrét kérdések:

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.


Ez a pont nálam rendben, én is komplett listával járok bevásárolni. Ez nem zárja ki, hogy az akciós termékekekből egyszerre nagyobb , többhavi mennyiséget vásároljak, de ezt is előre megfontolt szándékkal és csakis azokból, amit amúgy is megvennék. Azonban nem mindegy, hogy ezekhez időközönként 25-40%-kal olcsóbban jutok hozzá.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

A piac rendben, tényleg sokkal szebb zöldség-gyümölcs, tojás, stb. kapható, ezt gyakran meg is teszem.
De a helyi bolt??
Komolyan mondom, fogalmam sincs, mire kellene gondolnom....
A multikon kívül a közelben egy Coop van felénk. Na, ha ez lenne a helyi bolt, ez ki merem jelenteni, hogy katasztrófális, mind a választékában, mind az árakban. Silány, sokszor emberi fogyasztásra alkalmatlan minőség kb. 40%-kal magasabb áron...Szóval ezt inkább kihagyom.
Amire ti gondoltok, olyan helyi kisbolt, olyan nálunk nem létezik..... Eseteg még az éjjel-nappali jut eszembe, de ez is CBA és horror árakkal...Szerintem nem erre vonatkozik a fenti pont....

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.


A távolság miatt, valamint azért, mert 5 emberre vásárolni elcipelhetetlen mennyiség-ezért autóval tudom megvalósítani. Tömegközlekedés kizárt, sajnos-nem tudnám hazacipelni, hacsak még 6 kezet nem növesztenék.
De az autóban mindig van kosár és táskák, nyáron, melegebb időkben hűtőtáska is.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.


Na, ez az a pont, ami abszolút nem működik....
A mozgás egészséges, és ingyen van - de dolgoznom kell - naponta órákat nem tölthetek a bevásárlással, mert akkor nem tudok dolgozni. Ellenben ha nem dolgozom, akkor nincs miből bevásárolni, megélni...Szóval ördögi kör ez.
Írtam, pocsék tömegközlekedés, nagy mennyiségű bevásárolnivaló, nagy távolságok- ezeken nem tudok változtatni.
Ahogy Yasmine is írta, a könyvelő, a bank, az üzletek a város másik felén, az iskola úgyszintén-másképp nem megoldható....( Esetleg olyan áron, ha a délutáni program előtt a gyerek nem jön haza, hanem szendvicsen van 5-ig - de ugye nálunk ez megintcsak nem cél....Akkor inkább hozom-viszem.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Ez ismét egy jó kérdés.....
Hogy hol-erre még csak tudom a választ, bár nem is minden termékre sajnos...
De itt jön a következő ominózus pont, az ár: esküszöm, venném én a drágább hazait, ha nem kellene beosztanom a havi kosztpénzt. De amíg muszáj-és ez 5 embernél nem kis tétel-addig kénytelen vagyok az olcsóbb, jó minőségű, ám külföldi termékre szavazni. Azonos ár esetében győzne nálam is a magyar termék. De így, ez többnyire elérhetetlen marad nálunk is, úgy, mint még rengeteg családnál...

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.


Na, végre egy jó pont nekem:)) Csupán a szép csomagolásért semmit nem szoktam megvásárolni, az számít, ami belül van. Amiből lehet, abból általában a nagyobb kiszerelést veszem, mert jobb az ár-érték arány.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Félkész élelmiszereket egyáltalán nem veszek, ez tényleg alap. A nem természetes alapanyagokat tartalmazó élelmiszerek-amennyire megítélhető a címkéből- szintén kizárva. Amit lehetséges, azt igyekszem itthon elkészíteni.

A tisztítószerek már nehezebb dió...
Bár a mosódión gondolkodom, mosószer azért van még. Lesz is, mert a félig-meddig fehér holmikhoz nem használható, de ezeket fehéríteni sem szabad-amúgy fehéríteni sem szoktam, szerintem többnyire felesleges.
De bizony vannak foltok, amik mosószerrel semmiképp nem jönnek ki. Így bevallom, használok folttisztítót is. A mosógépbe nem teszek Calgont, hanem ecettel tisztítom. Kiszámolta már valaki, hogy ( a nálunk számolt heti kb.10-12 menet mosással ) 2-3 év alatt egy mosógép árát fizeti ki Calgonra??? Érdekes, erről a reklám nem szól.......
Szintén Yasminnál olvastam a fertőtlenítés kérdését....Bizony, a Domestos nálunk is használatban van...Nem beteges szinten, de a konyhában a hús mosása után, ill. a WC-ben nem mondok le róla. Ezt a higiéniát nem tudom feladni-ez van....
A mosogatóról és a csapokról sem jön le sajnos a vízkő ecettel-kipróbáltam többször is. Mentségemre mondom, ahol mi élünk, az országban itt a legkeményebb a víz. A csapokon az ecet semmit nem javít....Hiába!

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Ez a pont is stimmel, télen én is kerülöm az epret:))
Komolyra fordítva, mindent a maga idejében....
Bár a téllel vannak gondjaim a gyümölcs tekintetében...Decemberre a hazai alma, körte vitamintartalma szinte elenyésző, más gyümölcs pedig nincs. A déligyülölcs marad, aminek a kezelése szintén jó kis vitatéma lehetne, de más alteratíva nem nagyon marad.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Ezeket az akadályokat is sikeresen vettük, nincsenek ilyenek itthon..... Az elemekből mi is az újratölthetőt vesszük, a kert öntözése is a kútról történik, és majdnem minden égőnk energiatakarékos-ám ez utóbbival kapcsolatban épp most dagad egy újabb botrány. Állítólag az élettartamával sem minden stimmel és nem is olyannyira takarékos. Majd kiderül-eddig hittem benne....

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Na, ezt teljesítem-mivel egy csomó E-re allergiás vagyok, ezt gyorsan megszoktam, már vagy 10 éve olvasgatok részletesen a boltban....

Mivel elég fontos kérdésről van szó, ezért úgy gondolom, írja meg mindenki, akinek kedve tartja...Amúgy is elég jól körbejárt már, nehéz találnom újoncot a témában.....

A fotó innen.

2009. október 17., szombat

Muffin az egészség jegyében: répával, almával, zabpehellyel

Ismét egy kísérletezésem eredménye....
A muffinok nem hagynak nyugodni, mindig keresem a tökéletesebb tésztát lehetőleg minél kisebb szénhidráttartalommal.
Ez most ennek teljesen megfelel, alig van benne liszt. Emiatt mondjuk melegen nem nagyon akaródzott a papírtól megválnia, de hidegen már nem okozott gondot az eltávolítása.

Répás-almás-zabpelyhes muffin

-2 tojás
-9 dkg fruktóz (vagy 12 dkg cukor)
-10 dkg répa
-10 dkg alma
-10 dkg zabpehely
-4 dkg teljes kiőrlésű liszt
-5 dkg finom liszt
-4 dkg őrölt mandula
-8 dkg túró
- 1 kk. fahéj
-fél sütőpor
-1 púpozott ek. tejföl vagy joghurt

A répát finomra, az almát vastagabbra reszeltem. A muffintésztát a szokásos módon állítottam össze: a tojást habosra kevertem a fruktózzal, hozzáadtam a répát és az almát majd a szárazanyagokat és a tejfölt.
Papírkapszlikba kanalaztam 2/3-ig, majd előmelegített sütőben 25 perc alatt 170 fokon készre sütöttem.


Az állaga kellemesen szaftos, a répa íze egyáltalán nem érezhető, de a zabpehellyel együtt jelentősen növeli a rosttartalmat-így határozottan egészséges sütinek mondható. A fahéjtól pedig kellemes őszi-téli jelleget ölt, ami ebben a hidegben kifejezetten jóleső íz és illat.


Nem díszítettem, mert a nagylányomnak készült, ráadásul nagyrészt a fagyasztóba -de aki szeretné, az cukormázzal, marcipánnal is feldobhatja!
Tökéletesen tűri a mélyhűtést-(ezt is papír nélkül javaslom!), pár perc alatt meleg süti illatozik a forró teánk vagy kávénk mellett....
14 darab lett belőle, darabja mindössze 16 g szénhidrátot tartalmaz.

Akkor most legyen az eredeti Isván király Rongyilla kérésére:) Valóban, Deák Bill hangjával nehéz felvenni a versenyt-magasra tették 1983-ban a mércét.....
(A javított hang ellenére nekem nagyon fel kellett hangosítanom...)




2009. október 15., csütörtök

Szőlős VKF- utóélet

Remélem, senki nem veszi zokon, ha egy pár sor erejéig visszatérek a lezárt VKF-re....
Nyomós oka van, nagyon sajnálnám, ha kimaradnátok pár izgalmas szőlős étel megismeréséből.

Starfokker már a VKF előtt jelezte nekem, hogy valószínűleg késni fog.
Az egyetem és a mellette vállalt munka most tette lehetővé, hogy a már régebben elkészült pályaművei felkerüljenek blogjára, legalábbis pillanatnyilag a 3-ból 2 már megtekinthető. Itt található a szőlős-rozmaringos focaccia és itt pedig a szőlős sültkacsa curry .
Szerintem ne hagyjátok ki, nagyon izgalmas receptek születtek Starfokkernél!
Ne feledjétek, egy desszert még hátravan, nemsokára az is megtekinthető lesz a tejbegrízre kattintva!!!

Miért (volt) jó fiatalnak lenni?


Starfokkertől kaptam a kérdést, hogy mi is volt jó, mikor 16-18-20-22 éves voltam...
A kérdés időszerű, mert aki velem együtt elmúlt már 40, az ilyentájt készít akaratlanul is valamifajta számvetést. Ráadásul nekem sokszor, de rendkívül élesen villannak be képek a múltamból.
Nem, nem a tegnapról, nem a múlt hétről, nem a múlt évről: bizony kb. épp 20-24-26 évet szoktam visszamenni....
Ezek az időutazásaim még csak nem is akaratlagosak: olyankor történnek, mikor spontán módon is könnyen kerül az ember alfa állapotba-elég ehhez valami olyanfajta tevékenység, mint pl. a mosogatás, ami az agytekervényeket ugye nem kifejezetten veszi igénybe. Na, ilyenkor jönnek váratlanul, de annál konkrétabban és élesebben a régmúlt eseményei. Nem mozgófilm formájában, inkább felvillanásokra kell gondolni, amik azonban érzésekkel, komoly emocionális hatásokkal járnak együtt.
Lehet ( és szoktam is ) ezzel játszani is-nagyon érdekes momentumok jönnek elő....

Node nagyon eltértem a kérdéstől: miért is jó fiatalnak lenni....
Most nagyon képmutató lennék és magamnak hazudnék, ha azt mondanám, hogy " á, dehogy, mennyivel jobb tapasztaltabbnak, bölcsebbnek lenni, stb. " Egy csudát.....
( Oké, itt azért azt leszögezem, hogy vannak az életemben azóta emberek-a férjem, a gyerekeim, akik miatt nem csinálnék semmit sem vissza, mégha kezemben volna az a bizonyos varázspálca, akkor sem....)

De fiatalnak lenni akkor is visszahozhatatlan élmény.
Akkor is jó volt, ha sokkal naívabb voltam, ami miatt az élet adott is pár pofont, mindegy-belefért. A mérleg nyelve akkor is arra billen, hogy igen, baromi jó volt.

Miért is???

Mindenre volt időnk.....
A gimis létbe, amellett, hogy egész jól tanultam-belefért minden. A gyerekeimen azt látom, nekik rövidebbek a napok.
Nekünk volt időnk igazi diákként élni. Délutánonként nem rohantunk haza tanulni, "sohavégetnemérő" és persze világmegváltó beszélgetéseink vagy randevúink az estébe torkolltak rendszerint.
A telet a korcsolyapályán töltöttük, olykor jégtábláról-jégtáblára lépegetve. ( Nyugi, medence volt, 40 cm-es vízzel..)

Voltak igazi, önzetlen barátaink, barátnőink.
Nem voltunk egyformák, bár való igaz, hogy nem volt könnyű a tömegből kitűnni, de ennek eszköze nem is az el"parishiltonodás" volt.........A butikokat egy kezemen meg tudtam számolni, a kínálat is a hazai kisipar terméke volt csupán. De nem ez volt a lényeg, enélkül sem az maradt meg bennem, hogy micsoda hiányérzettel küzdöttem....Semmi ilyesmi.
A mai gyerekeknél úgy látom, ide is betette a lábát a társadalmi hovatartozás, az X apukája menő vállalkozó, akinek megint a legújabb Audija van idén a második, Y-nék pedig bezzeg évente 3x járnak egzotikus országokba, kizárólag "álinkluzív" útra fizetnek be, most épp Dominikára....( Nem röhög-ez utóbbi pontosan így hangzott el:DDD Nem, ők nem all inclusive-ra járnak.....)

Rengeteget jártunk moziba.
Igaz, nem 1000 Ft felett volt egy mozijegy, nem volt sem cola, sem kukorica kapható, de azért jó volt....Emlékszem a legfontosabbakra, 5x-6x egymás után ültünk be konkrétan először 14 -15 évesen a Hair-re, aztán talán még többször már 17-18 éves korom körül az "István a királyra".... (Persze közben sok-sok másra is.)

Mekkora lázadásnak számított akkoriban 8. osztályban elmenni a Piramis koncertjére, aztán 15 évesen igazi jókislányként csakazértis meghallgatni Hobo-t, megismerkedni Allan Ginsberg verseivel.....
Aki ma 20 körül jár, annak a szülei tudják, hogy nem volt, hogy úgy mondjam "politikailag egy teljesen támogatott program":)))
Jó, tudom, ma is vannak koncertek, de a tiltott gyümölcs édesebb volt, ráadásul visszagondolva tulajdonképpen nem hordozott olyan veszélyeket, mint ma egy szimpla diszkó....
(Aztán már kicsit más világ volt valamelyest 1986-ban Budapesten a Quennel, Freddy Mercuryval együtt énekelni a Tavaszi szél vízet áraszt c. dalt.....)

Ó, tényleg, diszkóba is jártunk-és most megint nem röhögni: 16 évesen nekünk az 5-től 8-ig tartó volt a megengedett. Az is néha:))

Azok a kirándulások, osztálybulik, meg közös szilveszterek 3.-4. gimiben...
(Hiszen előtte éjszakai kimaradásról szó sem lehetett- én évvesztesként szerencsére már 4. év elején nagykorúnak számítottam, akkor maradhattam ki hétvégén mondjuk éjfélig... )
Azok sem hasonlíthatóak egy puccos szállodában felnőttként végigélt éjféli visszaszámláláshoz, pedig ott nem is mi takarítottunk ki....

A fiatal korosztálynak hiába írom le, hogy építőtábor-nektek ez is mást takar. Pedig az is -utólag-iszonyú nagy buli volt!! A hajnali kelésekkel, a meggyes ládák szűnni nem akaró tömegével, a borzadály ebédekkel együtt. De muszáj volt menni és ennek ellenére mi bulinak fogtuk fel...
Hát még mikor 1982 (??)-ben kijutottunk 3 hétre az NDK-ba szintén építőtáborba. ( Megint nem vigyorog!:)) ) Igaz, 2 hét robotolás volt az ára, de utána szabadok voltunk, mint a madár...Bejártuk Potsdamot, Berlint , a Pergamon múzeumot, rengeteg milch-shaket ittunk az Alexander platzon, végigettük Warnemündében az összes fagyizót, mártóztunk az Északi tengerben. Brrr, baromi hideg volt:DD
De összesszességében mégis szuper!

Ami még emlékezetes maradt - azok a diákkori szerelmek.....
Hogy is lehetne felnőttkori kapcsolatokhoz hasonlítani, mikor 2 "szinte gyerek, de már mégsem" képes a legnagyobb fagyban órákig búcsúzkodni az utcasarkon, mert nem tudják elengedni egymás kezét...... Már mindkettőnek otthon kellene lenni, botrány lesz, de ők csak fogják egymás kezét, mint akik tudják, hogy ezek a szerelmek valamiért egyszer sajnos végetérnek. Nem akarják, de tudják, hogy így lesz...Ez a dolgok rendje. Akkor is, ha fájni fog. Az egyiknek jobban, a másiknak később...
Bonyolult is fiatalnak lenni. A felnőttek rutinja ezen a problémán már túllép. Persze, ez nem is biztos, hogy annyira jó...... Ilyen soha többé nem lesz....
Csak más. Nem jobb, nem rosszabb-de más......

Aztán a balatoni nyarak a gimi utolsó éveiben.... Az már maga volt a szabadság....Ennél többre nem is vágytunk....Mi nem autóval mentünk bulizni. Mit nekünk, akkoriban átsétálni éjjel Ábrahámhegyről Révfülöpre. Semmiség.....Élveztük minden percét.
Ma már félnék talán az éjszakai balatoni úszásoktól. Akkor nagyszerű volt....

Amiért még fiatalnak lenni igen jó:
minden nyitott, annyi minden lehetséges......
Valahogy semmit nem éreztünk lehetetlennek. A dolgoknak a képzeletben csakis jó vége lehetett, a rossz eszünkbe sem jutott. Így aztán, csodák csodája-meg sem történt. Ezen érdemes elgondolkozni, miért is volt ez így....
Eszünkbe sem jutott betegség, elmúlás- nem is találkoztunk vele. Szemtelenül gondtalanok voltunk....Irigylésreméltóan azok...

Ha erőltetetten költői akarok lenni, ekkor, fiatalon, még a könyv lapjai szinte üresek, még a kezünkben a ceruza, mi írjuk, ami nekünk tetszik...Szabad a választás.
Bizonyos szinten akkor abszolút szabadok voltunk, ezer fele indulhattunk. Ma fokozottan így van, csakhogy a határ már szinte a csillagos ég.
( Itt most abba nem mennék bele, hogy változtak a viszonyok. Biztosan, nálunk sem volt esélyegyenlőség e téren, de a mainál mindenképp nagyobb volt....Ez már egy másik történet.)

Sokan mondják majd erre, a múlton merengeni felesleges.
Nem értek vele egyet, hiszen mindettől lettünk azok, akik ma vagyunk.
Carpe diem. A mának élünk többnyire, ( jó, a jövőre is gondolva tesszük ezt), de a mából törvényszerűen múlt lesz. Ez sokszor fájdalmas.....

Szóval kedves Starfokker: a fiatalságban valójában MINDEN nagyon jó volt.... Régen is-most is!!!!
Éljétek át minden percét, mert emlékezni rá, az is csodás dolog!!!!

( A főiskolás éveimről azért nem írok, mert én akkor már dolgoztam is-bizony itt belekerültem a nagybetűs életbe, ezzel sokminden véget is ért. Másik fejezet indult...)

Továbbgurítom a kérdést Ancsinak, Garffykának, Bellynek, Flat Catnek és Yasmine-nak, ha van kedvük erről elmélkedni kicsit....... ( persze ők mind fiatalok, dehát gimisek, egyetemisták, főiskolások -el lehet osztani - azok ők is voltak..)

Ez a zene már nem az eredeti, de hangminőségben mégiscsak jobb, élvezhetőbb.....


2009. október 14., szerda

Empanadas

Egyszerre kétféle töltelékkel, hogy mindenki kedvére ehessen.
Azóta az egyik favorit ételem, mióta jónéhány éve rákaptam a kedvenc éttermünkben a spenótos változatára, ahol előételként tálalják, mellé fokhagymás tejföllel. Isteni.....
Szóval ehhez képest nem kapkodtam el az első sütést, de jól rákészültem legalább:)) Kellett hozzá az indíttatás-azok a bizonyos ügyes kis formácskák. ( Lásd itt .)
Innentől fogva nem volt megállás -ezzel avattam fel őket.
Vannak, akik a bő olajban sütött változatra esküsznek, én maradok a sütőben való elkészítésnél. Így is tökéletes, sőt, nálunk így kéri mindenki.
Az eredetéről annyit, hogy a dél-amerikai országokban nemzeti eledelnek számítanak ezek a többnyire hússal, de akár zöldséggel töltött tésztabatyuk.


Empanadas

A tésztához:
-30 dkg liszt
-10 dkg vaj ( legközelebb kicsit többet teszek bele)
-bő fél dl víz
-1 ek. ecet
-1 tojás
-1 tojássárgája
-nagy csipetnyi só

A húsos töltelékhez:
-20 dkg darált marhahús
-kevés olaj
-fél vöröshagyma
-1 gerezd fokhagyma
-só, bors, oregano
-végül fél tömlős zöldfűszeres Camping sajt

A spenótos töltelékhez:
-12,5 dkg mirelit leveles spenót
-1 gerezd fokhagyma
-kevés olaj
-só, bors
-végül 12 dkg reszelt sajt

A lekenéshez: 1 tojás

Kicsit hosszan tart a hozzávalók felsorolása, de korántsem olyan vészes a helyzet....

Először a tésztát gyúrtam meg a fenti hozzávalókból, majd pár órán át hűtőben pihentettem. Első menetben kevésnek találtam a vaj mennyiségét, legközelebb pár dekányival többet adok hozzá-könnyebb lesz vele dolgozni!

Eközben elkészítettem a töltelékeket:
a darálthúst az olajon, a finomra aprított hagymán kevergetve átpirítottam, majd a fokhagymát is belenyomtam, fűszereztem és puhára pároltam. ( Ízlés szerint eltérhetünk a fűszerezéstől és mehet bele pl. olajbogyó, paprika kockák, főtt tojás darabkák is!!! )
Kihülés után adtam hozzá krémsajtot, hogy lágyabb legyen a töltelék....

A spenótos massza elkészítése is pár perc csupán: olajon megfonnyasztottam a felengedett spenótot, fokhagymát adtam ehhez is, sóztam, borsoztam. Kihülés előtt belekevertem a reszelt sajtot, majd ezt is kihűtöttem.

Ezek után 2-3 mm vastagra nyújtottam a tésztát lisztezett felületen és a középső méretű szerkentyűvel körlapokat szúrtam ki belőle. Szép sorjában mindegyiket belehelyeztem a formába, kicsit lenyomkodtam, hogy a mélyedésbe simuljon és ebbe kanalaztam kb. másfél-2 tk-nyi tölteléket.

A tészta szélét átkentem a tojásfehérjével, hogy szépen záródjon, majd ahogy kell, szorosan összezártam a formát. Ezzel (félig) kész is 1 empanadas....

Sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé raktam a batyukat, sárgájával lekentem mindet, majd vékony hústűvel itt-ott megböktem-különben kibuggyan a töltelék sütés közben!!!!

175 fokos sütőben pirosas-barnára sütöttem 20 perc alatt.

Ebből a tésztamennyiségből 17 db batyu lett-4 fős adag.
Fűszeres tejfölbe mártogattuk..... Továbbra is kedvenc, immár itthon is!!

Ja, igen...Itt lenne a helye annak a képnek, amin félbevágva látható az empanadas. Nincs kép...Elfogyott minden darabja....Legközelebb pótlom!

2009. október 12., hétfő

Kekszes krémes-almás süti

Gyorsan egyszerűen valami nagyon finomat...
Igaz, az evéssel nem árt várni pár órát, míg összeérnek az ízek és a keksz megpuhul, de maga az elkészítés folyamata gyerekjáték. A kisebb gyerek is bevonható az összerakásba, hiszen a folyamat nagyobbik része tk. maga a rétegezés, a nagyobbak akár maguk is elkészíthetik. Az eredmény, a lágyan krémes, finoman fahéjas, szaftos rétegek összeolvadása a puha keksszel-ez pedig magáért beszél....
Kekszes krémes-almás süti


-12 db közepes alma( párolva, fahéjasan)
-1 citrom leve
-3-4 ek. cukor
-48 db vajas keksz
-30 dkg mascarpone
-4 dl tejszín
-porcukor ízlés szerint,1 vaníliás cukor,
-1 habfixáló

A tűzhely csakis arra kell, hogy az almából, amit apró kockákra vágtunk hámozás után ( ekkor citromlével locsoljuk meg!!! ) kevés cukorral, fahéjjal sűrű almakompótot főzzünk, hagyjuk a lé nagyrészét elpárolódni lassú tűzön.
Hűtsük ki.
Eközben verjük kemény habbá a tejszínt porcukorral, 1 habfixálóval, adjuk hozzá a mascarponét és a vaníliás cukrot-ez lesz a másik réteg.
Én egy nagyobb műanyag tálba rakosgattam-de lehet ez kisebb is, akkor, több réteget kapunk.
Nálam 3 réteg keksz került a sütibe vagyis rétegenként ezesetben 16 db- ennyire vastagnak szerintem mindenképpen kell lenni a sütinknek.
Az alsó réteg a tálban, műanyagdobozban-kinek mi tetszik-mindenképp a vajas keksz. ( Nálam a Lidlben kapható fajta ) Erre kentem 1 réteg almakrémet, erre pedig a tejszínes mascarponét. Így folytatódik a rétegezés, míg tartanak az alapanyagok. A tetejére a krémes összetevők jönnek, meghintve egy kevés mandulaszirommal, esetleg krokanttal.
Így célszerű a hűtőbe tenni legalább 3 órára, de legjobb 1 éjszakára.
Egyszerűsége ellenére is annyira kellemes ízkombináció jön létre, hogy nincs az az alkalom, ahol szégyent vallanánk vele. Szóval igazán nagyon finom, bár elég ütős édesség a sok krém miatt.
16 kocka süteményt kapunk, amiből szerintem desszertnek 1 épp elég is egyszerre.

Igazán nem akarok állandóan belekötni a receptekbe, de bizony ez is hibásan jelent meg. ( Nők Lapja konyha 7. szám) Az arányokkal van a baj, az eredeti recept szerint kb. fele ennyi krémhez 2 db alma elegendő. Na, ebben biztos vagyok, hogy ez az alma mennyiség semmire sem elég, nem célszerű ennyivel nekiállni.
Tipp: az alma mellé mehet némi Calvados is, nem fogja a harmóniát felborítani. Cukor helyett használhatunk mézet is.

2009. október 10., szombat

Mogyorószószos csirke satay

Mindig van pillanatnyi number one.
Két-három hete tartja magát a házi slágerlistánk első helyén ez az indonéz fogás - kifejezetten gyerekkedvenc étel. Azért a felnőtteknek is ízleni fog:)
A mogyorószószos változat a satay-k ( szaté ) közül az egyik legnépszerűbb.
A satay Délkelet-Ázsiában mindenütt közkedvelt, sokféle húsból készülhet, de mindenképpen nyársra húzva, többnyire grillezve sül változatos pácokkal.

Az ötlet onnan indult, hogy bevillant: valamifajta mogyoróvajas-csirkét kellene sütni ebédre, így ezirányban kezdtem keresgélni és itt találtam ezt a nagyszerű receptet.
Az elkészítése sem mondható bonyolultnak, az íze, az pedig valóban pompás!!! Annak is javaslom egyszer kipróbálni, akik ódzkodnak a különleges ízektől - szerintem az összhatás cseppet sem bizarr, nagyon harmónikus, kellemes ugyanakkor unalmasnak semmiképp nem nevezhető.

Mogyorószószos csirke satay


-80 dkg csirkemell

a páchoz:
-1 fej hagyma
-2 gerezd fokhagyma
-1 kis csilipor
-2 evőkanál szójaszósz
-2 evőkanál olaj
-1 csipet római kömény
-4 evőkanál kókusztej
-kevés bors

a mártáshoz:

-2 dl kókusztej
-10 dkg sósmogyoró
-2 evőkanál mogyoróvaj
-1 teáskanál curry por
-1 citrom
-1 csipet cukor
-kevés tejszín

-a körethez:
-
rizs és némi korianderzöld

A húst kockákra vágtam ( csíkokra még jobb).
A pác hozzávalóit egy aprítóba tettem, és pár másodperc alatt homogénre aprítottam.
A húst egy tálba pakoltam és ráöntöttem a pácot, összekevertem, és lefedve a hűtőben 1-2 órán át békén hagytam.

Pár nyársat vízbe áztattam - nekem most 6 darabra volt szükségem ( de kisebb adag készült, a 80 dkg 8 nyársra fér el). Kb. 30 perc áztatás kell, hogy ne égjenek majd meg a pálcikák.

Mikor a hús már megfelelő időt töltött a pácban, a bevizezett nyársakra húztam és hőálló, enyhén kiolajozott tálba egymás mellé fektettem őket. A maradék lével leöntöttem.

180 fokra előmelegített sütőbe kerültek a nyársak, ahol kb. fél óra alatt megsültek. ( Ha nagyon pirul, akkor célszerű letakarni, ha elfogy a páclé, akkor kevés folyadékkal fel kell önteni..)

Míg a hús sült, elkészítettem a szószt:
a mogyorót durvára vágtam aprítógéppel, a kókusztejet a mogyoróvajjal, a cukorral és a curryvel felforraltam. A mogyorót, a citrom héját és levét belekevertem a felforrt kókusztejes keverékbe, az eredmény krémes folyadék kell legyen. Ha túl híg, kicsit forralom, ha túl sűrű, egy kevés tejszínt vagy kókusztejet adok hozzá.

A forró nyársakat meleg mogyorószósszal és korianderes rizzsel tálaltam.
Osztatlan sikert aratott-2 napon belül újra visszatapsolták.

Tipp: a hús grillen is megsüthető, kerülhet a pácba gyömbér is ízlés szerint!
4 személyes adag.

Mielőtt bárki kérdezi: ennek a dalnak abszolút semmi köze ehhez az ételhez. Talán csak annyi, hogy ez is volt valaha, 1984-ben nr. 1.
Kíváncsi vagyok- erre vajon ki emlékszik? :))) Tudom, nagyon rég volt....






2009. október 8., csütörtök

Ensaimadas, a spanyol briós fahéjjal


Ez a hullám is utolért, ha nem is azonnal.
Jade konyhájából jött az első inspiráció, innen, már akkor tudtam, hogy ez valamikor nálunk is sorra kerül. Aztán Ancsi itt ismételten megerősített ebben, lehet nekik ellenállni???
Aztán jöttek a gyerekek ettől függetlenül, hogy ők bizony fahéjas csigára vágynak.
Ezt már gyakran sütöttem a szokásos kakaós csigám receptje szerint ( majd az is felkerül a blogra idővel...), de a saját játékos csiga-biga készítési mániámat összekötöttem a kisebbek kívánságával-így ezt a spanyol brióst töltöttem meg fahéjas töltelékkel. ( Most néztem, ez sem új, Ancsi is kipróbálta már a fahéjat..)
Jade alapreceptjétől csak annyiban tértem el, hogy kissé növeltem az adagot ( a másnapi tízóraira való tekintettel) így az arányok némileg változtak.
A lényeg azonban maradt ugyanaz....

Ensaimadas, a spanyol briós fahéjjal

-2,5 dl tej
-2 ek olívaolaj
-fél tk. só
-2 tojás + 1 sárgája
-60 dkg liszt
-1 ek. tejpor
-9 dkg cukor
-5 dkg élesztő

Töltelék:
-20 dkg vaj
-4-5 ek. cukor
-1 ek. fahéj

A tészta a szokásos sorrendben került a kenyérsütőgépbe. Másfél órán át dagasztott-kelesztett.

Ezalatt elkészítettem a tölteléket. A vajat picit meglágyítottam mikróban, hogy a cukorral és fahéjjal szépen összekeverhető legyen.

Ekkor liszetezett lapon 12 részre osztottam, majd mindegyiket sorban kis gombóccá gyúrtam, majd ezeket ovális alakúra, szép vékonyra nyújtottam. A képen látható módon egyenletesen megkentem a töltelékkel, majd a hosszanti oldaláról kiindulva szorosan feltekertem hengerré.
Ezekből a hengerekből formáztam a képen látható briósokat-én a végét kicsit aláhajtottam, a közepét hagytam kissé kimagasodni.
Még fél órán át meleg helyen kelesztettem és kevés vajjal lekentem.

Előmelegített 175 fokos sütőben ( ez légkeverésen történt, egyébként + 20 fok kell) 15 perc alatt pirosra sütöttem.

A végén rácsra szedve hagytam kihűlni. Ekkor lehet porcukorral hinteni-ezt nálunk nem mindenki szereti, így lemaradt.....


Tapasztalat: a többiek is írták, de megfeledkeztem róla, hogy jobb 2 tepsibe pakolni a briósokat, mert különben így összenőnek, mint nálam. Erről a tipikus hibámról képtelen vagyok leszokni... Pedig mennyivel szebb lett volna:(

Frissen, langyosan ettük ebéd után, de késő este is kipróbáltam - szigorúan a bejegyzés kedvéért: akkor is nagyon finom, lágy és foszlós volt a tésztája!!!
Kelt-tészta rajongóknak kötelező kör-szerintem....

2009. október 7., szerda

Karfiol csőben sütve

Ugyanezt az ételt sütöttem már brokkoliból is: az íze ugyanaz szerintem, azonban sokkal , de sokkal látványosabb. Mert ugye hogy mutat, a sárgás-fehér a fehérben....
Sajnos, arról nem készült fotó, de mindenképp vidámabb, színesebb, szebb!

Csőben sült karfiol

-1 nagyobb fej karfiol
-3 dkg vaj
-15 dkg sonka( lehet több is)
-2 púpozott ek. liszt
-kb. 2 dl tej
-10 dkg reszelt sajt + 5 dkg a tetejére
-2 dl tejszín vagy tejföl
-2 db tojás
-só, bors, biovegeta, szerecsendió

A megtisztított, kiáztatott karfiolt rózsáira szedve majdnem megfőzöm, de úgy, hogy még azért kissé roppanós maradjon. A főzővízbe sót és biovegetát teszek.
Kihűtöm.

Elkészítem a sonkás besamelt: a vajon megpirítom az apróra vágott sonkát, meghintem a liszttel és kevergetve picit pirítom.
Hideg tejjel apránként öntöm fel, hogy ne legyen csomós. Pár percig lassan forralom, hogy elvegyem a liszt nyers ízét. Közben sózom, borsozom, szerecsendió is mehet bele bőven.
Hozzákeverem a reszeltsajtot, felolvasztom benne állandó keverés mellett és hozzáadom a tejfölt/vagy tejszínt.
Amennyiben nagyon sűrű lenne, akkor további tejet adhatunk hozzá, de ennek egy elég sűrű mártásnak kell lenni.
Mikor langyosra hűlt, akkor keverem el benne a 2 egész tojást.

Kiolajozott hőálló tálba lerakom a karfiolrózsákat, ráöntöm a mártás egy részét, majd addig folytatom, míg tartanak az alapanyagok. Felülre a mártás kerüljön! ( A sütés vége fele még extra adag sajt is kerülhet rá-én véletlenül az összeset beleraktam a mártásba.)

Előmelegített sütőben 160 fokon légkeverésen ( az étel vastagságát is figyelembe véve a tojás miatt) 30-40 perc alatt átsütöm.


Ilyen szép pirospozsgásan az igazi!
Magában is finom, de rizzsel is tálalható. Ha a sonkát kihagyjuk, akkor pedig köretként is funkcionálhat...

Munkaszükséglet: kb. 15-20 perc
Költségek:
nem emlékszem sajnos a karfiol árára, ha segítetek, pótlom... Köszi!

Őszi tájkép....Van ennél aktuálisabb?