Csak gyerekjáték: krémcsokis-banános muffin

Bár óhatatlanul itt a tavasz, lecseng a banánszezon, még gyorsan egy utolsót :) ( Habár a banán már nem köthető konkrét időszakhoz...És ugye, ki nem szereti???)
Tényleg semmi több a bonyolultságot tekintve, mint egy egyszerű gyerekjáték. Ám az eredmény annál kecsegtetőbb, aminek a titka a csokiban rejlik. Abban a csokiban, ami a hideg muffinban is krémes, lágy, nem szilárdul meg. Véletlen szülte pillanatnyi ötlet: kevés étcsoki volt itthon , ellenben volt egy tábla belül kissé folyós, szinte olvadozó, csokis töltelékű édesség. Na, ettől lett ez a muffin nyerő....A Stahl fél recept átalakításából született.

Csokis-banános muffin

-15 dkg cukor
-2 tojás
-12 dkg vaj
-5-7 dkg töltött, krémes csokoládé, apró darabokra vagdalva
-5-7 dkg étcsoki reszelve
-2 ek. kakaó
-15 dkg finomliszt
-10 dkg teljes kiőrlésű liszt
-1 sütőpor
-1 kávéskanál őrölt fahéj
-1 késhegynyi frissen reszelt szerecsendió
-1 csipet só
-1,5 nagyobb érett, puha banán villával összetörve
-1,5 dl tejföl
-1 dl tej

A muffinnál szokott módon a tojás-cukor- puha vaj összekeverésével kezdtem, jöttek hozzá a lentebb említett alkotórészek. A tejföl-tej azért került a végére, mert ezekkel jól beállítható a massza sűrűsége. ( Nem jó, ha folyik, megfelelően sűrű tésztát kell kapni, ami azért a kanálról nem túl nehezen vándorol át a formába....)
Eközben előmelegítettem 170 fokra a sütőt, berakosgattam a papírkapszlikat a formába és máris adagoltam 2/3-os magasságig, mert szépen fel fog emelkedni.
20-25 perc sütés bőven elég neki.

A fenti adagból 20 db muffin sült ki.
Aznap a legfinomabb, de a csoki másnap is a lágy, krémes érzéssel kecsegtet. Más sütiben is érdemes néha lecserélni a sima étcsokit, megéri!!

Mogyorókrémes marcipánszelet

Kiengesztelésül hoztam egy kis sütikét, amiért ennyire elhanyagolom szegény blogom....Kellene nekem még napi , hmmmmm, mondjuk 8 óra, akkor épp rendben is lennék. Ha valaki ezt esetleg elintézi, naponta jövök egy finomsággal, ígérem.
Addig is ez a kis marcipános, nagyon mogyorós, nagyon ütős névnapi süti....
Ráadásul egyszerű is: pohárral lehet méricskélni, a krémje pedig nutella, ami persze legjobb, ha házi gyártmány.
Marcipán nyuszival, tojáskákkal díszítve akár húsvétra is ajánlott, annyira finom!
A nagy adagot írom, vendégségre nem elég szerintem a fele...Ebből viszont egy szép, nagy tepsi süti lesz.
A mérőpohár 2 dl-es volt.

Mogyorókrémes marcipánszelet

A tésztához:

-4 pohár liszt
-2 pohár cukor
-2 pohár joghurt
-1 pohár olaj
-5 tojás
-1 sütőpor

A krémhez
-2 kis üveg nutella ( nem tévedés, ennyi...)
-40 dkg marcipán
-kb. 5-7 dkg durvára darált mogyoró a tetejére

A tészta hozzávalóiból egynemű masszát kevertem. A tojást nem szükséges különválasztani. ( Ha az adagot felezzük, úgy 2 nagyobb tojás is elég lesz...)
A sütőt 170 fokra előmelegítettem és sütőpapírral kibélelt, kapcsos, szögletes tepsiben kb. 40 percig sütöttem a tésztát. Félidőben letakartam. Hagytam kihűlni, majd óvatosan két lapra vágtam.
Mindkét lapot megkentem a nutella 1/3-1/3 részével. A marcipánt porcukorral meghintett deszkán ( jobb esetben márványon) a tepsi méretére nyújtottam, majd a nutellával megkent egyik lapra egyengettem. Erre ráfordítottam a másik lapot, a nutellás résszel a marcipánra fektettem. A tetejét bevontam a nutella megmaradt harmadával, mogyoróval meghintettem.
Legjobb, ha pár óra múlva szeleteljük.

Nagy mennyiséget ebből a sütiből nem hiszem, hogy meg lehet enni, nagyon tömény, de kétségkívül rendkívül kellemes és függőséggel fenyegető édesség. Sokáig eltartható, de ezt csak a hozzávalókból gondolom:)
Az inspiráció a Nők Lapja Konyhából.

Csokis-fahéjas-diós kuglóf gombóckákból.....

Hogy ez eddig hogy is maradhatott ki az életemből-nem tudom. De óriási hiba volt.
A tömör, egyöntetű családi vélemény szerint: eddigi legfinomabb kalács vagy kuglóf, amit mostanában sütöttem...
Köszönet érte Gesztenyének, akinél szombaton bukkantam rá, köszönet természetesen Judithnak, aki először sütötte.
Egyszerűen szenzációs, csokirajongók ki ne hagyják semmiképp!!!
Picit kell ugyan a formázással szöszmötölni, de aki szereti a kelő tészta gyurmicolását, mint én, annak ez is élményszámba megy:)
A hozzávalókon csak egy keveset változtattam......

Csokis-fahéjas-diós kuglóf

-3 tojássárgája
-6 dkg olvasztott, kihűlt vaj
-2,5 dl tej
-csipet só
-55 dkg jó minőségű liszt
-10 dkg cukor
-2 csomag vaníliás pudingpor
-10 gr száraz élesztő
-reszelt citromhéj

Csokoládé krém:

-8 dkg vaj
-8 dkg cukor
-1 tojás
-1/2 tk mandula kivonat
-4 dkg liszt
-8 dkg étcsoki
-1 dkg kakaó

Ezenkívül:
-3/4 csésze durvára darált dió
-1/3 csésze juharszirup vagy méz
-2 ek olvasztott vaj
-10 dkg cukor
-1 tk őrölt fahéj
-olvasztott vaj, kenéshez

A tészta dagasztása most is a gép dolga maradt, másfél órán át dolgozott. Szép, ruganyos, sárgás, könnyen formázható tészta lesz az eredmény.
Ezalatt készült el a csokikrém: a vajat és a csokit megolvasztottam, kicsit kihűtöttem. Kikevertem a cukorral, tojással, liszttel, aromával és a kakaóval. Alufóliába csomagoltam, amolyan hurka alakúra és negyed órán át a mélyhűtőben pihentettem, hogy jól vágható legyen.
A megolvasztott vajat a mézzel kevertem össze.

Mikor a tészta megkelt, elosztottam kétfele, mindkettőből megintcsak amolyan hurka alakot formáltam és mindkettőt 10 részre osztottam.
A csokitölteléket is 20 egyenlő részre vágtam, gombócoltam.
A tésztadarabkákból is golyókat alakítottam, középen erősen ellapítottam, ide került a csokis rész. Ahogy a szilvás gombócot is formálom, úgy igazítottam ezt is szabályos gömb alakúra, a tésztát szépen a csoki köré rendeztem.
Ekkor a kivajazott kuglófforma aljába borítottam a diót, rá pedig a vajas-mézes masszát.

Elvileg minden tésztagombócot egyenként meg kell forgatni olvasztott vajban, majd meghempergetni a fahéjas cukorban. Én egyszerűsítettem: a gombócok alját lekentem vajjal, betettem a formába, felülről ismét átkentem és megszórtam a fahéjas cukorral. A golyókat nem szabad túl szorosan rakni-még kelni fog! Nekem 3 rétegben fértek el, így is az amúgy nagyméretű kuglófformából ki akart szabadulni a vége fele:))) Szóval kis formában elkezdeni nem ajánlatos!!!
Még fél órát kelesztettem, majd légkeverésen 15 percig 175 fokon, 15 percig pedig 160 fokon sütöttem úgy, hogy félidőben letakartam.

A kiborítás nem volt bonyolult, de kicsit azért a karamellizálódott rész ragaszkodott a forma aljához. Szépen, óvatosan kell meglazítani körülötte a formát-ezért is jó ebben az esetben is a szilikon.

A dió a mézben csodásan karamellizálódik, fantasztikusan jól illik a vaníliás, fahéjas, csokival teli tésztához.
Ahogy Jade is említi: hozzá egy csésze finom kávé, és mindent rózsaszínben látunk:))

Straciatellás-narancsos joghurtkrém kétféleképpen

Az attól függ, mennyire bízunk a zselatin varázslatos erejében. Aki kevésbé, az tegye kehelybe. Aki profi és a nagy "zselatinistennő" kegyeltje, az bátorkodjon a formából való kiborítással. Halkan jegyzem meg, hogy a fotón nem látszik, de ez esetben nem tökéletesen kötött az emlegetett zselatin. Ki lehetett ugyan borítani, de kicsit lehetett volna masszívabb is.....
No, mindegy: az ízek kárpótoltak, a csoki és a narancs kellemes páros, ismét bebizonyosodott.
A lenti adag felezhető, 2 napra készült: először a családnak, másnapra a formában a vendégeknek. Kb. 10-12 adag lesz belőle.

Straciatellás-narancsos joghurtkrém

-2 nagy pohár joghurt
-4 dl tejszín
-25 dkg mascarpone
-4 narancs
-3 dr Oetker zselatin (instant)
-13-15 dkg cukor
-10 dkg étcsoki
-1 maroknyi gyümölcsös-joghurtos müzli

A tejszínt kemény habbá vertem. A joghurtot összekevertem a mascarponéval , elegyítettem finoman a kemény habbá vert tejszínnel, ekkor került hozzá az instant zselatin. A reszelt csokit és a kisebb kockákra vágott narancsdarabkákat finoman beleforgattam. Ízlés szerint, kóstolgatás közben cukroztam.
Egyik része poharakba került: itt jött a képbe a ropogós-gyümölcsös-joghurtlapocskás müzli belerétegezve.
A poharas fajta rövid idő után már fogyasztható is, némi kis csokival, naranccsal díszítve.
A másik fele került a hideg vízzel kiöblített formába. Ez egy éjszakát pihent a hűtőben. Másnap óvatos kifordítás, díszítés után szeletelhető.

Csalóka, nem annyira könnyed, ám annál csábítóbb desszert.