Mozart kuglóf

Ha egy igazi, régimódi, békebeli uzsonnára gondolunk, biztosan sokan asszociálunk a kuglófra. Mégpedig amolyan gazdagon, minden földi jóval telis-teli kuglófra. Na, ez itt épp ilyen. Most nem az élesztős változat következik, hanem a gyorsabb, sütőporos tésztából készült-de ez cseppet sem von le érdemeiből.
(Tudtátok egyébként, hogy már a rómaiak is sütöttek az ókorban kuglófszerű süteményt? Persze híressé az osztrákok tették, a biedermeier korszakban, hozzánk pedig a Monarchiával együtt érkezett....)
Épp sok felhasználni való tojásom akadt, így kerítettem sort erre a sütire.


Mozart kuglóf

-7 tojás
-8+8 dkg xukor vagy cukor
-16 dkg vaj
-1 citrom reszelt héja
-1 van. rúd
-csipet só
-20 dkg liszt
-3/4 sütőpor
-6 dkg aszalt sárgabarack (kupaknyi rumba áztatva, amit gyümölcsteával higítottam)
-7 dkg csokilencse (étcsoki)
-8 dkg marcipán (apró kockákra vágva)
-6 dkg nugát (kockákra vágva)

A tetejére:
-10 dkg étcsoki
-pár kanál sárgabaracklekvár
-pisztácia, szórócukor

A sütőt előmelegítettem 170 fokra.
Először a vajat kevertem habosra a cukor felével, majd a tojások sárgáját, a citromhéjat, a csipet sót, a vanília kikapart belsejét is hozzáadtam.
A tojásfehérjéből a cukor másik felével kemény habot vertem. Beleforgattam az elősző masszába és fokozatosan, finoman adtam hozzá a sütőporos lisztet és az extrákat (az apróra vágott aszalt gyümölcsöt, csokilencsét, marcipánt, nugátot).
(A kuglófba kerülő finomságokat ízlésünk szerint variálhatjuk természetesen.)
Szilikonos kuglófformába öntöttem és kb. 70 percig sütöttem, félidőtől már csak 160 fokon, letakarva.
Rácson hűtöttem ki.
A csokit megolvasztottam, a lekvárt felforrósítottam. Sávonként ezzel vontam be kívülről a kuglófot. Végül aprított pisztáciát és szórócukrot hintettem a még folyós csokira/lekvárra.
Szeletelés előtt érdemes megvárni, míg a bevonat megszilárdul. Ha bírjuk:) Ha nem, úgy is jó lesz.:)


Egy hibát azért vétettem: bár elég sok finomságot beletettem a tésztába, nem számoltam vele, hogy leszáll az aljára-elfelejtettem lisztbe megforgatni ezeket. Bár szerintem a csokilencsét nem is lehet, de egyszer majd megpróbálom...Így esett, hogy ezek a bizonyos extra tartozékok a kuglóf immáron felső részén landoltak jobbára, a marcipán és a barack pedig a színe miatt beleolvad a képbe, de sebaj.
Nagyon gazdag, finom kuglóf volt. Sajna, már csak volt...Majdnem elfelejtettem: nem szárad ki másnapra sem, persze érdemes letakarni. Úgy biztosan friss marad!


Jó étvágyat!
Az eredeti receptet a Vidék íze januári számában találtam, de egy kissé felturbóztam.