Ti is voltatok már úgy blogügyileg, hogy hirtelen tele lesz a hócipőtök? Félreértések elkerülése végett, továbbra is szeretem én ezt a kis játékot, amit gasztroblognak hívnak, nem is szándékozom abbahagyni. Persze most is sütök - főzök, ahogy eddig.
Csak amikor jön az a fránya érzés, egy kihagyott nap után este, hogy atyaég, nem írtam, nem fotóztam:O
Nos, én úgy gondolom, itt kell egy kis szünetet tartani...Kinek mennyi esik jól. Elvégre nem ebből élünk, nem az életünk és vérünk múlik ezen a már-már néha munkának tűnő hobbin, amin túl, valljuk be, millió jó dolog vár még ránk.
Itt van az a pont, mikor nyögvenyelős és erőltetett lesz a kellemesnek és szórakoztatónak induló ténykedés, ha "csakazértisíroknapontaméghabelegebedekis". Mert jajj......nem nő az oldalszámletöltés.......nem nő a látogatószám.......visszaesik a page rank.:O
Na és akkor mi van??? Tutira másnap is ugyanúgy fel fog kelni a nap, de még az olvasók sem dőlnek garantáltan a kardjukba:D
Szóval nem szabad ezt ennyire komolyan venni....Bizonyos szinten túl ez sem más, mint egy szenvedély, egyfajta függés. Azt pedig nem kell mondanom, hogy az ilyesmi sohasem hasznos, sőt.
Mára viszont úgy tűnik, elég volt a szünet, visszatért a kedvem, le is írom, hogy mennyire finom kenyeret eszünk mostanában.
Először az IS-ban akadtam rá, megvettem, bár nem egy olcsó kenyérke, de annál könnyebb rákattanni, mert nagyon finom. (Utólag nem is értem, mi kerül ezen ennyibe:O)
Aztán persze utánaolvastam, találtam hozzá a gyökérkenyérnél elegánsabb nevet: Pain Paillasse.
Receptekben is bővelkedik a net, mindenki megtalálhatja a neki megfelelő kelesztési időt igénylő változatot. Merthogy a lényeg: ez a kenyér egy svájci pékmester műve eredendően, s ha valamihez hasonlítanám, hát, nagyjából olyan egyszerű, mint a híres Dagasztás Nélküli Kenyér. Vagyis kifejezetten háziasszonybarát. Kevés előmunkálat, éjszakai, legalább 12 órás pihentetés, laza átgyúrás, formázás, majd 1 óra újabb kelesztés után sütés. Röviden ennyi.
Jöjjön is a recept, ami nekem bevált. ( Nem linkelek, mert ahonnan elindultam, az nem jött be, jócskán módosultak az arányok.) Többféle fotó is lesz, mivel többször is elkészült.
Gyökérkenyér
-50 dkg kenyérliszt
-4 dl langyos víz
-5 g szárított élesztő
-12 g só
-fűszerek, ízesítők tetszés szerint
A lisztet egy nagy tálba öntöttem este, belekevertem fakanállal az élesztőt és a sót. Hozzákevertem a vizet. Nem lesz annyira galuskaállagú, mint a DNK kenyér, valamivel sűrűbb masszát kapunk. Dagasztani nem kell, csak alaposan elkeverni, majd a tálat lefedni és szobahőmérsékletű helyen 12-14 órát állni hagyni.
Ezalatt szépen meg fog nőni a tészta. Nincs más dolgunk, mint egy jól belisztezett deszkára borítani és kicsit kilapogatni téglalapalakúra.
Amennyiben valami ízesítőt, fűszernövényt tennénk bele ( én simán is sütöttem, de finom a rozmaringos, az aszalt paradicsomos és az olajbogyós is), akkor ennek most van itt az ideje.
Ezután a tésztát 2 részre osztottam és bagettszerű rúddá alakítottam, csak jóval zömökebbre, vastagabbra. Ezt a rudat 3x, 4x megtekertem - így kapja a gyökérkenyér jellegzetes formáját.
Ekkor már a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, ott kelt még 1 órát. Vízzel lekentem, zabpehellyel / teljeskiőrlésű liszttel meghintettem.
A sütőt előmelegítettem, egy kis fazékban vizet forraltam, ez került a sütő aljába. A gyökérkenyeret pedig középső rácson kb. 30 perc alatt, 190 fokon ropogósra sütöttem.
Az eredmény: viszonylag vastag és nagyon ropogós héjú, levegős, puha belű kenyér. Kifejezetten addiktív:) Érdemes várni az evéssel, míg kihűl.
Jó étvágyat!
